Iskolás szex
2006. május 2., kedd, 12:47 | Utolsó módosítás: 2006. június 23., péntek, 13:43
Vissza1. Oldal
A hazai szakemberek és a szülők nagy része egyetért abban, hogy a szexuális kultúra oktatása elengedhetetlen része kell legyen az egészséges életre való nevelésnek.
Vigyázat, síkos terület!
Nem árt, ha a tizenévesek tudatosan követik és fejlesztik szexuális érésüket, ennek hiányában ugyanis nem tudnak hatékonyan védekezni a nem kívánt terhességek, a nemi betegségek, a nemi erőszak és más releváns problémák ellen. A "túl korai" szexuális felvilágosítás állítólagos veszélyei jelentéktelenek a megkésett felvilágosítás káros következményeihez képest. Molnár Tamás szexuálpszichológus szerint már az óvodáskorban el kell kezdeni a felvilágosítást: "Az óvónő ne szóljon rá a délutáni alvás közben puncijával, fütyijével játszó kisgyerekre. Ne szégyenítse meg őket. Már az iskola első osztályában sem kéne kitérni a gyerekek szexuális kérdései, érdeklődése."
Hivatalos kutatások bizonyítják, hogy a fiatalok egyre korábban kezdik a szexet, így nem ritka, hogy már 13-14 évesen, sőt ennél is korábban átesnek az első aktuson Lényegesen többet tudnak a szexről, mint a tanárok gondolnák, hisz a filmekből, újságokból, beszélgetős műsorokból, a valóságshowkból, az internetről ömlesztve kapják a szenzációhajhász, szexuális töltetű információkat, a szórakoztatóipar folyamatosan azt pumpolja - akárhol is legyen az igazság -, hogy erről szól az élet, s a divatot és viselkedési mintákat is jelentősen befolyásolja a szexuális kultúra.
Sok tizenévesnek felületes, rossz esetben téves információi vannak, és ha az iskola nem világosítja fel őket, akkor barátaik, osztálytársaik és a tömegmédia megteszik helyette, ám gyakran túlzásokkal, torzításokkal, ami akár évekre szóló nyomokat, lelki sérüléseket, tévhiteket hagyhat, és szexuális undort is kiválthat. Pedig a cél, hogy az iskola személyiségfejlesztő, jellemnevelő és motivációs technikákkal felkészítse a fiatalokat a nemi élet örömei mellett a tudatos és felelősségteljes életvezetésre, családtervezésre.
Nem könnyű megállapítani, ki az, akihez a fiatalkorúak bizalommal fordulnak, és akire valóban hallgatnak is - az osztályfőnök, a biológia tanár, esetleg egy külső egészségügyi szakember, védőnő vagy ne adj isten egy pornósztár? A szexuálpszichológus szerint a szülői és iskolai tájékoztatás ki kell egészítse egymást. "Fontos lenne, hogy az iskolában a gyerekek egymást is meghallgathassák. Hallanának mások dilemmáiról, a másik nem problémáiról."
A gyerekek csak a késő kamaszkori időszakban kezdenek valós és rendszeres szexuális tapasztalatban részesülni, amikor is a tizenévesek erős késztetést éreznek a szülőktől való leválás iránt, önállósulni és önmegvalósítani szeretnének, nagyrészt azért, hogy megéljék végre azokat a fajfenntartó testi gyönyöröket, amelyekről annyi mindent hallottak és láttak már. És ezt a felfedező kalandot egészséges körülmények között inkább házon kívül keresik, s a legkézenfekvőbb platform erre természetesen a koedukált iskola, ahol évről-évre egyre erőteljesebben izzik a nemek közti libidó. Így míg az otthonról hozott ismeretek többnyire a morális nevelésen alapulnak, amit befolyásolnak a vallási és tradicionális szokások vagy a család értékrendje a szexuális szabadságot illetően, addig az iskola fő feladata a szexuális életre vonatkozó biológiai, egészségügyi és egyéb információk szolgáltatása.
Ma Magyarországon nincs egységes, szervezett szexuális nevelés. Azelőtt se volt. A kommunista időkben egészen a 70-es évekig szóba se jött ilyesmi, aztán többek között a népességfogyás, a gyermekvállalási kedv csökkenése és a sok családbomlás miatt 1973-ban népesedéspolitikai határozatot hoztak, amelyben előírták a "családi életre nevelés" bevezetését az állami oktatás minden szintjén, de ez a gyakorlatban nem realizálódott. A társadalom azonban megragadta az alkalmat, s fokozatosan megjelentek az "Orvos válaszol" vagy "Pszichológus válaszol" rovatok a magazinokban, egyre több szexuálpedagógiai kiadvány látott napvilágot, és szexológiai konferenciákat, kurzusokat, tréningeket kezdték szervezni.
Vissza
