A prostitúció állomásai (18+)
2006. szeptember 14., csütörtök, 14:21 | Utolsó módosítás: 2006. szeptember 14., csütörtök, 14:57
Vissza1. Oldal
Az emberi test áruba bocsátása, vagyis a prostitúció "ősi" szakma, melyet szokások, nációk, kultúrák és persze a gazdaság alakított az idők folyamán.
Az ókorban a prostitúció összeforrt a mitológiával és a vallással. Hammurapi törvényei között szerepel például, hogy egyszer minden fiatalasszonynak kötelessége a templom falain belül "odaadni" magát egy idegennek, és a szolgálataiért kapott pénzt a templom javára átengedni. A templomi prostitúció már az asszíroknál, a perzsáknál és az egyiptomiaknál is ismert volt. Az istenek szemében dicséretes volt papnővel hálni, mert úgy hitték, ez pozitívan hat az állattenyésztésre és a termésátlagra. Az antik Rómában és Görögországban a Kis-Ázsiából és Észak-Afrikából átvett templomi prostitúció terjedt el. Időszámításunk előtt 594-ben Szolón létrehozta Athén első bordélyházát, és az itt "tevékenykedő" hetérák széles körű tájékozottságuk, műveltségük és finom modoruk révén Athén előkelőségei közé tartoztak.
A régi Rómában az olcsó kurvák kifakították a hajukat, és gyors szexet kínáltak, akár egy pohár borért vagy egy darab kenyérért. A tehetősebbek nyilvános fürdőkbe vagy szoborcsarnokba csalták vendégeiket. Az utánpótlást vidéken, a meghódított területeken, illetve a rabszolgavásárokon szerezték be a bordélyházak tulajdonosai. Időszámításunk után adóköteles lett a prostitúció. A szégyenpénz azt jelentette, hogy napi egy aktus után adót kellett fizetni. A szajhaadót a későbbiekben szintén a keresztény uralkodók vezették be.
Az évszázadok során Európa kettős érzelmekkel viszonyult a "test üzletéhez". A városok fejlődése és a gazdasági fellendülés liberális szemléletet hozott. Megtűrték az örömlányokat, de tevékenységüket területileg behatárolták, és bordélyházakra, fürdőkre korlátozták. A keresztes háborúk alatt is gondoskodtak a katonák szexuális ellátásáról. A főzés, takarítás és a mosás melett a szolgálólányokra hárult ez a feladat. Habsburg Rudolf megtiltotta a "kéjsóvár" hölgyek becsmérlését, ők ugyanis szintén az adófizetők közé tartoztak, tevékenységük ennek ellenére továbbra is törvényen kívüli maradt. Hetente két pfenniget voltak kötelesek fizetni, böjti napokon és vasárnap pedig el kellett hagyniuk a várost. Az első egyetemek megjelenésével nem csak a szellemi élet lendült fel, de a szenvedélyek is fellángoltak. Az első örömtanyákról III. Albert herceg írt szabadságlevelében a 14. század végén. A tanácsosok feladata volt a bordélyházak berendezése, védelmükből az állam őrei is kivették a részüket.
A 15. századra az örömtanyák és a fürdők jelentősen veszítettek népszerűségükből, ugyanis sorban szedte áldozatait a szifilisz. I. Miksa direkt szifiliszbetegek részére alapított kórházat. A hatóságok és az egyház mindig is szükséges rosszként tekintett a prostitúcióra. Birodalmi és udvari gyűlésekeől, zsinatokról szintén nem hiányozhattak az örömlányok. Az írások szerint a frankfurti birodalmi gyűlésen (1394) több mint 800 "szolgáló" vett részt, míg a konstanci zsinat ideje alatt 1500 prostituált tartózkodott a városban.
A középkorban a ruházkodás többek között azzal a funkcióval is bírt, hogy az egyes társadalmi rétegeket megkülönböztesse egymástól. Strasbourgban a laza erkölcsű hölgyek egyenkabátot voltak kötelesek viselni, Augsburgban a prostituáltaknak fátyollal, Bécsben egy sárga kendővel kellett eltakarni arcukat. Hamburgban, Zürichben és Bernben szintén egyezményes fejfedővel különböztették meg az örömlányokat az "erkölcsös" asszonyoktól. A reneszánsz idején Európában a kultúra, a művészetek és a tudományok mellett a prostitúció is felvirágzott, a kor prostituáltjai a kurtizánok voltak.
A 16. század elején törvényen kívül helyezték a prostitúciót. A bordélyházakat bezáratták, a szakma gyakorlását megtiltották. A kánonjog ugyancsak újabb szigorításokat vezetett be, és az egyház tűzzel-vassal küzdött a szemérmetlen életmód ellen. Súlyos büntetés (akár halál) várt azokra, akik megsértették a törvényt. A kisakapukat ennek ellenére mindig megtalálták.
A 17. században az erkölcstelen hölgyeknek súlyos pénzeket kellett fizetniük, de olykor az is előfordult, hogy megkorbácsolták őket. Mária Terézia is tiltotta és büntette a prostitúciót, a Constitutio Criminalis Theresiana például úgy rendelkezik; ha a szajha a vendéget meglopja vagy szifilisszel megfertőzi, le kell vágni a haját, fejét szurokkal bekenni és a templom előtt megosotorozni.
Vissza
![Forrás: [origo]](http://static9.origos.hu/i/0609/20060914prosti1.jpg)
