Politikusok szexbotrányai (18+)
2006. október 28., szombat, 14:55 | Utolsó módosítás: 2006. október 28., szombat, 15:56
Vissza1. Oldal
Bulvárpletykák bűvkörében élünk, de megesik, hogy az egyedin túlmutató esetek, a pozíció miatt fontos emberek válnak a címlapsztorik szereplőivé. Szenátorok, elnökök, miniszterek vagy képviselők belebuknak hálószobatitkaikba, hűtlenségi ügyeikbe, pedofil- vagy homoszexuális botrányaikba. Gondoljunk csak Bill Clintonra, Mark Foley-ra, Gery Studds-ra, vagy legújabban az izraeli elnökre, Móse Kacavra, aki ellen többszörös szexuális zaklatás és nemi erőszak vádjával indult eljárás.
Az ő esete, ha a vádak igazak, jól példázza a hatalmával visszaélni vágyó főnök, a domináns felettes esetét. Az ügybe ráadásul még Putyin orosz elnök is belekeveredett egy sajtótájékoztató utáni szerencsétlen elszólással, amiben azzal viccelődött, "mindannyian irigyeljük" az izraeli államfőt az esetért. A szexuális zaklatás és a nemi erőszak komoly vádak, főleg, ha valakit egy ország vezető politikusaként ér ilyen, hisz erkölcsi tisztessége és a belé vetett bizalom pillanatok alatt szertefoszlik, még egy ártatlan rágalom hatására is, nem is beszélve arról, ha a bűn valós.
![Forrás: [origo]](http://static5.origos.hu/i/0610/20061027politikus.jpg)
Pedofília
Mint ahogy az megtörtént az amerikai republikánus politikus, Mark Foley esetében. Foley az általános gyakorlatnak megfelelően egy tizenhat éves fiút alkalmazott gyakornokként, de kevésbé szokásosan, félreérthetetlen módon szexuális utalásokkal bombázta őt - a később nyilvánosságra került internetes beszélgetések szerint. Eszerint Foley maszturbációs szokásairól és ruházatáról faggatta a tinédzsert, folyamatos szexuális utalásokkal molesztálta. Az esetből közfelháborodás kerekedett, a politikus lemondott. Ám nem mindenki vonja le ilyen egyértelműen a konzekvenciákat. Gery Studds, Massachusetts demokrata politikusa beismerte, hogy szexelt egy tizenhét éves fiúval, ennek ellenére tizenhárom éven keresztül nem távozott a közéletből.
Dominancia, zaklatás, kurvák
Drew Nixon Texas állam szenátora volt. 1997-ben letartóztatták, mert harmincöt dollárt ígért egy prostituáltnak orális szexért és közösülésért. A prostiról kiderült, a rendőrség beépített embere volt, a szenátort letartóztatták. Az ilyen és ehhez hasonló esetek még ott is, ahol a prostitúció nem bűncselekmény, nagy felháborodást kelthetnek, mivel erkölcsileg inkább megkérdőjelezhető viselkedés a kurvázás, mint a feleség megcsalása. Ez sem új keletű azonban, amennyiben a prostituáltak és a szobalányok között párhuzamot lehet vonni.
Állítólag Thomas Jefferson gyermekeket nemzett Sally Hemings szolgálólánynak. Jefferson özvegy volt, Hemings pedig egy rabszolganőnek és Jefferson apósának gyermeke. 1998-ban egy DNS vizsgálattal végül bebizonyították, hogy nagy valószínűséggel maga Jefferson - vagy valamelyik közeli hozzátartozója - volt Hemings utolsó gyermekének nemzője.
Rob Oudkerk holland politikust pedig azért fosztották meg tisztségétől, mert kiderült, hogy illegális prostituáltakkal tart fent viszonyt. Habár Hollandiában a prostitúció legális, mégis nagyon kényes téma. A botrány után a politikus karrierje derékba tört.
Érdekes kérdés, hogy Amerika látszólag miért érzékenyebb a szexualitást vagy a házassági hűséget érintő témára, és hogy érzékenységről beszélhetünk-e egyáltalán. Vannak elméletek, amik az erőteljesen átformáló hatású szexuális forradalomhoz kötik a tengeren túli hozzáállást, mivel azóta egyre fokozottabban kerülnek előtérbe a társadalmi morál e szintjét is feszegető kérdések. Egyszerűen fogalmazva: az emberek úgy érzik, mindenhez közük van.
Ezzel némileg ellentétes Európa hozzáállása, ahol a kényes ügyeket nem mindig kapja föl a közvélemény. Részben a sajtó diszkérciójának köszönhető ez, mint például az egykori francia elnök, Mitterrand esetében, akinek házasságon kívül született lányáról mindenki tudott, mégsem cikkeztek róla az újságok, részben pedig annak, hogy állítólag a franciák, de Európa egésze, ha nem is tudatosan, de még mindig vallja a politikai elit némiképp kivételezett helyzetét.
Elődjéhez hasonlóan, Chirac elnök is köztudottan szoknyavadász, s erről felesége is említést tett már nagy nyilvánosság előtt, ám a franciák poltitikai ítélőképességét nem vakítják el az efféle dolgok. Persze ehhez szükséges, hogy a szóban forgó poltitikusok összhangba tudják hozni verbális megnyilvánulásaikat cselekedeteikkel, vagyis nem kell a család szentségéről prédikálni, ha nem tartjuk azt be. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy bár a szavazatokat jóval kisebb mértékben, szinte egyáltalán nem befolyásolja egy-egy szárnyrakapott pletyka vagy valós történet, az állampolgárokat azért érdekli, hogy mi folyik a politikai elit hálószobáiban, így az egyik legjobb eladási mutatókkal rendelkező könyv jelenleg Franciaországban a Sexus Politicus.
Vissza
