Szexuális zaklatás (18+)
2006. december 13., szerda, 15:23 | Utolsó módosítás: 2006. december 13., szerda, 17:51
Vissza1. Oldal
A szexuális zaklatás leginkább nők ellen irányuló kellemetlen, olykor kifejezetten sértő-bántó, de mindenképpen a pszichére negatív hatású impulzus. Hogy pontosan mit is jelent ez, mely kultúrában hol is van a határ, igen változó, de közös jellemző, hogy az egyén akaratán kívül szexuális célponttá válik. Amerikában egy disznó vicc elég ahhoz, hogy kirúgják mesélőjét a munkahelyéről, Magyarországon senki nem nyert még pert munkahelyi zaklatás ügyében a bíróságon. Nem csoda, hisz jóformán jogi szabályozás sem létezik hazánkban. Hiába a közmegegyezés és elviekben a jogi háttér, társadalombeli változásokra lenne szükség a zaklatás felszámolásához.
Udvarol, vagy zaklat?
A szexuális zaklatás bizonytalan, nehezen megközelíthető, illetve kezelhető társadalmi probléma, főleg azért, mert az áldozat legtöbbször nincs is tudatában annak, hogy a kellemetlenként (de legtöbbször elviselhetetlenként) megélt incidens a valóságban nem a nemi szerepek természetes velejárója, hanem szexuális zaklatás. Ez olyan negatív magatartást jelöl, ami elsősorban az ember neme ellen irányul, diszkriminatív, sértő, megalázó, elviselhetetlen támadás, vagy hatalommal való visszaélés. Habár nők és férfiak szexuális zaklatásának létezése egyaránt ismert, nemzetközi felmérések igazolják, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nő. A problémát is ennek tükrében kezelik, a jogalkotásban mára már úgy jelenik meg, mint a nőket érő erőszak egy speciális fajtája.
Ha jobban megnézzük, a szexuális zaklatás számtalan viselkedési formát - fizikális és verbális megnyilatkozást - felölel. Lényege, hogy a másik neme, szexualitása, külleme vagy megjelenése kerül a figyelem középpontjába, nem pedig a tényleges és releváns környezet és élethelyzet, mint például az adott feladattal vagy munkaterülettel összefüggő kérdések. Az egyén akaratán kívül szexuális objektummá válik, és komoly lelki sérüléseket kénytelen elszenvedni. Zaklatásnak minősül az aktusra való felszólítás, például továbbtanulás vagy munkahelyi előmenetel esetén, de ismerjük a szereposztó dívány fogalmát, ezek szerint elhelyezkedésünk is múlhat esetleges hajlandóságunkon. A nő küllemére való célozgatás, annak összehasonítgatása a többi kolléganőjével, vagy éppen szupermodellekkel, ugyancsak gyakori jelenség. A szexuális tartalmú viccelődés, az obszcén humor szinte mindennaposak, és az arra érzékenyeknél adott esetben szexuális zaklatásként hathat.
Az odaszólás (aminek tipikus esete az utánafütyülés), szinte mindennapos. Előfordul azonban az is, hogy a zaklató erotikus vagy obszcén képeket mutogat, netán ki is függeszti azokat az irodában, ezzel sértve a nők méltóságát. Itt azonban még messze nem értünk a lista végére. A másik verbális megalázása, fogdosása, megjelenése vagy viselkedése miatti lekicsinylése - például, mert nem öltözik elég szexisen -, szándékos sértegetése - mert nem vevő a főnök humorára, ellenséges légkör kialakítása - arra apellálva, hogy a nő ennek javítása érdekében bármit hajlandó megtenni -, a manipulálás, megfélemlítés vagy fenyegetőzés; vagyis minden, ami a másik akarata ellen való és szexuális tartalmú elemeket hordoz, szexuális zaklatásnak minősül. Az esetet súlyosbítja, hogy nem beszélhetünk konkrét célcsoportról, hiszen a fiatal nőkön kívül tapasztalatlan kislányok, és idősek is kénytelenek szembesülni a problémával. Az elkövető lehet idegen személy, de igen gyakori, hogy kolléga, ismerős, tanár, szomszéd vagy hozzátartozó felől érkezzék a sértés.
A nemi szerepek torz értelmezése
Társadalomkutatók, feministák és szociológusok a legkülönfélébb magyarázatokkal szolgálnak a jelenségre, a kiindulópont azonban annyiban közös lehet, hogy társadalmi problémával állunk szemben, hiszen ha nők milliói számolnak be a zaklatásról (márpedig nehezen találni olyan nőt, aki ne élt volna át valamiféle kellemetlen helyzetet), akkor semmiképp nem tolható át a jelenség az egyéni probléma és a magánszféra keretei közé. A legáltalánosabb vélemények alapján a szexuális zaklatás gyökerei az olyan társadalmi beidegződésekben keresendőek, mint a nemek közötti egyenlőtlenségek, a férfi dominanciájának kifejeződése vagy a hatalmi pozícióból eredő - vélt - jogok érvényre juttatása.
Bigott hozzáállás lenne ugyanakkor minden szexuális megnyilvánulást kitiltani az életünkből, az embert nap, mint nap szexuális impulzusok tucatjai érik, s ezek jelentős részére szüksége is van önnön nemi szerepének megerősítésére. A magánszféra, a munkahely vagy a közterület szexuális üzenetektől való megtisztítása teljességgel lehetetlen, és értelmetlen is. A társadalom provokálja a nemek közötti interakciós helyzeteket, és sok esetben már a másik öltözködése, járása, tekintete, viselkedése is komoly szexuális felhívásként jelenik meg a fogadó szemében. Nem létezik objektív keret, hiszen minden ember számára más a kacérság, a kihívó megjelenés, a bátorítás és a provokálás, és minden egyes incidens során egyéni problémák orvoslásáról van - illetve lenne - szó.
Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan tényezőket sem, minthogy nő lévén az ember azért öltözik csinosan, azért sminkeli magát, hogy szépnek lássák, hogy a külvilág figyelmét önmagára irányítsa- mert ahhoz, hogy jól érezze magát saját bőrében, szükség van a környezet visszajelzésére. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen ez a visszajelzés. A szexuális zaklatás elszomorító mutatói azt tükrözik, hogy az éhes férfiszemek, a durva beszólások, az eltúlzott bókok és a félreérthetetlen közeledések jóval gyakoribbak, mint a kedves és intelligens dicséretek vagy a kellemes bókok. De vajon tényleg csak a férfiak neveletlenségében keresendő a bökkenő? Vajon egy túlzottan kacér öltözék, két pucér comb vagy egy túlontúl feltűnően ringatózó csípő nem jelent kimondatlanul is felhívást a keringőre? Talán ezek nem a férfiösztön ajzószerei?
A határt azonban itt sem könnyű meghúzni, hiszen alapvető emberi jogainkból eredően a szexi külsővel rendelkezőket éppúgy megilleti a tisztességes bánásmód, mint a diszkrét divat szerint öltözőket. Ebből is kitűnik, hogy a probléma nem holmi külsőségen áll vagy bukik. Hatékony megoldás azonban úgy tűnik, nem létezik, hiszen ha csak az amerikai példát vesszük alapul - ahol egy professzor szexuális zaklatás vádja nélkül már fel sem pillanthat a jegyzeteiből, és a szexuális zaklatást kreálnak még a nem létező ügyekből is -, hamar világossá válik, hogy ez a minta sem jelentheti a választható kiutat.
Vissza
![Forrás: [origo]](http://static7.origos.hu/i/0612/20061213noilabsze1.jpg)
