Az egyéjszakás kalandok evolúciója (18+)
2006. december 15., péntek, 14:01 | Utolsó módosítás: 2006. december 16., szombat, 2:08
Vissza1. Oldal
Bármilyen kiábrándító tud is lenni az egyéjszakás reggeli eszmélet, szerencsések vagyunk, hogy elődeink kitaposták az utat ahhoz, hogy társadalmi lelkiismeret-furdalás nélkül vethessük bele magunkat a szexuális szárnypróbálgatások ezen sokszor csalódást okozó fajtájába. Evolúcióelmélet és -gyakorlat.
Szexuális felszabadulásunk eredményei
Az elmúlt évtizedek szexuális ébredése és felszabadulása megteremtette azokat a feltételeket, hogy az emberek átgondolhassák a szexualitáshoz és a hagyományos párkapcsolati sémákhoz fűződő viszonyukat, és ezek végiggondolásával kialakíthattak olyan alternatívákat, amikben inkább el tudják helyezni magukat. A szexualitásra való igény, a kielégülés és a szoros testi kontaktus elemi szükségletünk, kevesen képesek arra, hogy akár testi, akár gondolati eltévelyedések nélkül egy életen át csak és kizárólag akkor elégítsék ki ez irányú szükségleteiket, amikor párkapcsolatban vagy házasságban élnek. Már messze nem abban a korban élünk, amikor a serdülővé érett lány vagy fiú hamarosan a házasság szent kötelékében egyesül, mára szabadon rendelkezünk nemi életünk és partnerválasztásunk fölött, s a társadalom szemében a szexuális forradalom erőteljes kilengése után lassan értelmezhetővé válik az egyéjszakás kalandok fogalma és annak funkciója.
![Forrás: [origo]](http://static3.origos.hu/i/0612/20061215pasiegyej.jpg)
Az egyéjszakás kalandokat mindenekelőtt el kell különítenünk azoktól az együttlétektől, amelyek az elmúlt időkben a házasságban élő férfiak kilengéseit, prostituáltaknál keresett kielégüléseit jelentette - ezek a különböző társadalmi osztályokban rendre más megítélés alá estek, de mindenképpen a férfiak voltak azok, akik elsőként szembefordultak a hagyományosnak és kizárólagosnak tartott párkapcsolati modellel. Az egyéjszakás kalandok legfontosabb jellemzője, hogy két ember szabad elhatározásából - nem üzleti kapcsolat keretein belül - egyesül, és szóba sem jön a nemi aktuson túlmutató szerepek felvállalása. S teszik mindezt azért, mert a szexet mint alapvető emberi szükségletet értelmezik, s az erkölcsösséget nem a nemi vágyak elnyomásán keresztül vélik megélni.
Promiszkuus playboyok és irigy szinglik
A változások kezdetekor a ma oly sokakra jellemző független és egyedülálló életet elsőként a férfiak vállalták fel, s ezen életmódnak szerves része volt a szexualitás. Egykor playboy-magatartásnak nevezték ezt, a függetlenség mellett a promiszkuitást megvalósító viselkedést, ami az érzelmi elkötelezettség fölé helyezte a saját kielégülést, a hedonista és öntörvényű, magányos életet. A hagyományos, konzervatív szokásokat elvetve a nemi együttléteket egyfajta fogyasztási szükségletként értelmezték, s úgy gondolták, minden lehetőséget meg kell ragadni ennek megvalósítására. Persze ebből fakadóan lassan megjelent a szexszel összekapcsolt teljesítményelvűség, a minőség helyett a mennyiség vált érdekessé, ettől függetlenül jelentős állomása volt mindez a szabadon megélt nemiségnek.
Természetes, hogy lassan a nőkben is feltámadt az igény, hogy a férfiakat megillető ilyen jellegű szabadság rájuk is vonatkozzék, a feministák határozottan kiálltak nem csak az általános érvényű női egyenjogúság, de a szexuális egyenjogúság mellett is. Hosszú időnek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a szexualitását szabadon megélő és értelmező nő társadalmi megítélése ne legyen olyan negatív, mint amilyen kezdetben - és bizonyos helyeken, leginkább kisvárosokban, falvakban a mai napig élő, lásd a falu bikája és a romlott nő kettősségét. A nagyvárosok légköre mindig is haladóbb, megbocsátóbb volt, és méreteinél fogva elbújni is könnyebb több százezer ember között, mint egy pár száz főt számláló településen. Viszonylag lassan, de a nők is eljutottak arra a szintre, hogy nem válnak a társadalom kivetett tagjaivá, ha nem a házasságot, hanem ideig-óráig a magányos létet választják, aminek adott esetben ugyanolyan szerves része a szex, mint a playboy-bölcselet esetén.
Így születtek meg az elmúlt évtizedekben az önálló, szexuálisan egyenjogú nők, s ezek továbbfejlődött példányai, a szinglik, az emancipáltságot, a felszabadulást és az egyenjogúságot minden vonatkozásban elért fiatal városi nők, akiknek csoportjellemzője inkább társadalmi státusukból fakad, mintsem a szexualitáshoz való viszonyukból. Szépen példázza ezt számtalan divatos korregény és film, hogy ezek a fiatal nők mégsem elégedettek maximálisan sorsukkal, a sorozatos egy- vagy többéjszakás kalandok helyett a párkapcsolat meghittségére és biztonságára vágynak, azaz a példakövető magatartás ebben az esetben sem simul össze harmonikusan az ember és a nő természetéből fakadó igényekkel. Tévútnak mindazonáltal nem lehet nevezni, a korlátozó szabályoktól, a házasság szentségétől szükségszerűen a lehető legtávolabb kellett szakadni, hogy idővel kialakuljon a helyes egyensúly. A leggyorsabban reagáló homoszexuális közösségekből vett példa jól illusztrálja a két nem közti alapvető különbséget: míg a meleg férfiak promiszkuitása ebben a helyzetben könnyen kiteljesedik (gondoljunk csak a meleg-szórakozóhelyeken található dark roomokra, az alkalmi szex templomaira), addig a leszbikus nők nem a partnerek sűrű váltogatásában találják meg a gyönyört.
Mindezek eredménye az lett, hogy az alkalmi szexre nagyságrendekkel több lehetőség van, mint régebben volt, hisz mindkét nem tagjai közül kialakult a független és öntudatos csoport, akik egymás között szabadon válogathatnak és hódolhatnak a szabad szexnek. Társadalmilag Létjogosultságot szereztek az egyéjszakás kapcsolatok, amelyek áldásos hatásuk mellett számtalan klasszikus, sokak által ismert problémát vetnek fel.
Vissza
