Frigid-e a nő? (18+)
2007. január 15., hétfő, 14:43 | Utolsó módosítás: 2007. január 15., hétfő, 18:44
Vissza1. Oldal
A frigid nőtől rettegnek a férfiak, a frigiditástól retteg minden nő, olyan negatív képet vetít elénk már maga a szó is. Közben sokszor azt sem tudjuk, a frigiditás nem más, mint a nemi vágy csökkent vagy hiányzó volta, hogy a nők jelentős hányada átél frigid szakaszokat, s ha akár csak a természetben előforduló példákat nézzük, ezt nem tekinthetjük, s nem is tekintjük patológiás működésnek. Az viszont bizonyos, hogy főként Freud tehet mindenről, s hogy a kasztrációs félelem helyett inkább csiklófélelemről kéne beszélnünk.
Péniszirigyek és csiklófixáltak
Ahhoz, hogy tisztába tegyük, mi is az a frigiditás és miért mehetett át olyan jelentésbeli torzuláson, ami miatt szakmailag kénytelenek szinte kerülni a kifejezést, alaposabban meg kell vizsgálnunk a nők anatómiai és szexuális fejlődési tulajdonságait. Manapság, ha valakire azt mondjuk, frigid, inkább bántó, sértő módon tesszük azt, mintsem definiáljuk az illető valamely működésbeli problémáját - mint ahogy például egy cukorbetegség esetén tennénk. Ennek oka jó pár evvel ezelőttre vezet bennünket vissza, mégpedig a szexológia és a pszichoanalízis atyjának nevezett Freudnak és követőinek munkássága idejére.
![Forrás: [origo]](http://static1.origos.hu/i/0609/20060929freud1.jpg)
Freud sok egyéb mellett arról ismert mind a mai napig, hogy hajmeresztő dolgokat állított a szexualitásról, és azon belül is a nők szexhez való viszonyáról, aktusbeli képességeikről és egyáltalán, lelki és szellemi fejlettségük szexualitásban való megjelenéséről. Talán kevesen tudják, hogy ő volt az, aki a nők eleve korlátozott szexualitását megfejelte saját találmányával, a vaginális orgazmussal és annak feljebbvaló voltával, ami azóta is, hosszú évtizedek óta viták kereszttüzében áll, és nem csupán szakmai platformokon, hanem apró kávézóasztalok fölött is, mikor két nő intim titkairól beszélget, s egyikük csöndben szégyenkezik, amiért az ő orgazmusa alsóbbrendűnek számít. De hogyan kezdődött mindez?
Freud nagy fába vágta a fejszéjét, mikor arra vállalkozott, hogy leírja a heteroszexualitás törvényszerűségeit, s ebből igyekezett levezetni a homoszexualitás vagy a perverziók kialakulásának okait. Lehet, hogy eredményei megkérdőjelezhetők, de a szándékot értékelnünk kell, előtte még senki nem koncentrálta ily mértékben a saját és a köz figyelmét a szexualitásra. Mivel a nők szexhez való hozzáállása akkoriban fehér foltként volt jelen a köztudatban, alapvetően férfioldalról közelített a kérdéshez, erről az oldalról magyarázta a női szexualitást, s a gyermekkorig visszamenve igyekezett feltárni az alapvető különbségeket férfi és nő között, ami egy szóban vált összefoglalhatóvá: pénisz. A női létforma és női szexualitás alsóbbrendűségének fő bizonyítékát a pénisz hiányában vélte megtalálni. Legyen elég felidéznünk a péniszirigység fogalmát, amit véleménye szerint a nők egy életen át éreznek, s a kasztrációs félelmet, ami a férfiakba hasít, mikor megpillantanak egy női nemi szervet - mindenki előtt ismert fogalmakká váltak.
Alapvetően a nők másodrendű szerepe az, ami arra késztette Freudot, hogy ne a női szexualitás jelenségeinek leírását készítse el, hanem mintegy útmutatást, szabályzatot hozott létre, hogyan is kéne működnie egy szexuálisan jól funkcionáló asszonynak - és ezen a ponton volt szükséges bevezetni a hüvelyi orgazmus fogalmát. Ezek szerint a női orgazmus két fajtája ismert, a klitorális, azaz a csikló ingerlésével kiváltható és a vaginális, ami a hüvelyen keresztül történő behatolás közben átélhető intenzívebb és felnőttesebb élmény. Mivel a csikló az egyedfejlődés során a pénisszel rokonítható, azaz a pénisz és a csikló egy és ugyanazon kezdetleges sejtcsoportra vezethető vissza, Freud úgy vélte, a csiklóingerlés és az általa elért orgazmus fiús viselkedések, szükségképpen egy olyan nő életében, aki nőként viselkedik és elfogadja női szerepét, mindenképpen kiiktatandó.
Az anatómia közbeszól
A csikló kiiktatásával a nőknek tisztán hüvelyi úton kellett volna átélniük a szexuális gyönyöröket, ami fizikai felépítésüknél fogva mégsem olyan egyszerű, hisz mára jól tudjuk, a hüvely minimális számú idegvégződést rejt, de tudjuk azt is, a csikló nem pontszerű, ami szemmel látható, csak a jéghegy csúcsa. Tudjuk, hogy segítségével valóban előkészíthető és segíthető a hüvelyen keresztül, azaz behatolás közben átélt orgazmus, de annak kizárásával a legtöbb nő számára az együttlét óriásít veszít értékéből. Természetesen a behatolás és így a férfi szükségességét hangsúlyozó elmélet érthető, ha a hagyományos szerepek dicsőítését vesszük alapul, de ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogyan tehették magukévá ugyanezt észrevétlenül maguk a nők is, legalábbis részben.
A teória felállításától egyenes út vezetett ahhoz, hogy az ily módon élvezni nem képes, csiklófixált nőket szexuális zavarokkal küzdőknek bélyegezzék, frigidnek kiáltsák ki, amire a lehetséges gyógymód a pszichoanalízis, melynek célja a nők esetében, hogy visszavezesse őket a nemük által nekik szabott helyzetbe, szerepük megtalálásába és a passzív szex állapotába. Egyes korabeli orvosok egyenesen odáig merészkedtek, hogy műtéti beavatkozásokkal korrigáljanak a nők anatómiáján, csiklójukat máshová helyezve - kiderül ez többek között Marie Bonaparte egy dolgozatából, melyben a híres bécsi professzor, Haliban munkásságát méltatta, s Freud elméleteit is citálta. Ezen meghatározó évek azonban nem csak testileg károsították meg a nőket ilyen kísérleti műtétek folytán, hanem maradandóan rányomták bélyegüket lelki egészségükre is, és sok esetben máig ható lelkiismeret-furdalást és önmagukkal való elégedetlenséget eredményeztek.
Freud a fentiek mellett a női egyenjogúság harcosait a feminizmus által férfiasított frigideknek nevezte, ezzel is hozzájárulva a frigidség jelentésének módosulásához. A frigiditás az idők folyamán lassan egyenlővé vált az orgazmuszavarral, és egy olyan nő képét kezdte felidézni, aki nem képes élvezni a szexet, aki nem élvez el, aki merev és elutasító az ágyban, aki prűd, és alapvetően: aki nem szereti a péniszt. A frigiditás mindazonáltal valamennyit megőrzött eredeti jelentéséből, hisz kezdetben jelentése hidegség volt, s orvosi szakkifejezésként még ma is olyan esetek jelölésére használják, amelyek a nemi vágy hiányát, átmeneti vagy tartós csökkenését mutatják. A nemi vágy csökkenésének számtalan következménye van, ami valóban elvezethet orgazmuszavarhoz is, de a háttérben mindenképpen a libidócsökkenés vagy libidóhalál áll.
Vissza
