Gyakori fétiseink (18+)
2007. március 29., csütörtök, 15:47 | Utolsó módosítás: 2007. március 29., csütörtök, 17:05
Vissza1. Oldal
Latexbe cuppantott nők, összekötözött combok, cipősarkak nyaldosása - ezek ugranak be, ha azt mondjuk, fetisizmus, és nem állunk messze a valóságtól. Vannak azonban fétis nélküli fetisiszták és fetisisztának nevezett perverzek is.
A szexuális fetisizmus hivatalosan a parafília egy fajtája, nevezetesen egy tárgy vagy testrész irányába táplált vonzalom, ami az illető életében a szexuális örömszerzés meghatározó forrását jelenti. A fétissel rendelkező személy szexualitását nem a partnerrel átélt közös élmény határozza meg, hanem egy adott tárgy, szokás, testrész iránt érzett vonzalma. Maga a fetisizmus mint kifejezés azonban mást takar az orvosi-pszichológiai irodalomban és mást a köznyelvben.
![Forrás: [origo]](http://static1.origos.hu/i/0703/20070329fetislate1.jpg)
Abban az esetben minősül betegségnek a tárgyra való fixáció, ha az illetőnél huzamosabb időn át tart a kizárólagos vonzalom, ha a személy viselkedése kényszeres formát ölt, az állapotot szenvedésként éli meg, képtelen a normál életvitelre, esetleg egy másik személynek kára származik belőle, és egészségére is kihat szenvedélye. Ekkor már valóban parafíliának tekinthető az állapot, hisz a függő személy segítségre szorul.
Ez azonban igen ritka, az esetek túlnyomó százalékában a fetisizmus a szexuális szabadság megélésnek egy különleges - egyesek szemében visszatetszést keltő - formája. A köznyelv fetisizmusként említ sok olyan szexuális szokást, amit az orvosi szaknyelv nem sorol e témakörbe, a vonzódást megélő vagy környezete mégis fétisről beszél. Ilyenkor kerül elő a csipkefűző, a neccruha, a bőrszerkó, a szájpecek vagy a lakkcsizma.
A tárgyakra irányuló vonzalom elsőként a természeti népeknél és a sámánisztikus kultúrákra volt jellemző, és elsősorban természetfeletti (gyógyító) erőket tulajdonítottak az imádott, tisztelt tárgyaknak. Szexuális vonatkozásban először Binet, francia pszichológus említi, de maga a fogalom Freud hatására vált közismertté. A fétis jelensége, jelentése csak a szexuális forradalommal, a nemiség szigorú határainak feloldódásával hatolt be a köztudatba. A szokatlan szexuális viselkedést immáron nem minősítették elmebajnak, a szakirodalom a szexuális zavarokra határozott definíciókat alkotott - többek között a fetisizmusra és a parafíliákra, valamint a köztük húzódó határra is - és igyekeztek elkülöníteni az egészséges szexuális viselkedést és a kezelendő zavart.
Az öröm forrása
A valóságban a szenvedély kiváltója bármilyen tárgy lehet, de a szexuális segédeszközök (dildó, vibrátor), vagyis eleve a nemi örömszerzés céljából készített tárgyak jellemzően nem válnak a fétis tárgyává. Sokak számára izgató egy selyemlepedőn tekergő nő, de aki már a selyemlepedőt az áruházban megérintve is pulzusemkedést tapasztal, valószínűsítheti magában, hogy megtalálta fétisét. A tárgy tehát önmagában, egyéb szexuális impzulzusok (férfi/női test jelenléte) is képes kiváltani az izgalmi állapotot vagy legalábbis annak lehetőségét. Haladó fetisisztáknál, azaz nem divatfetisisztáknál ez a jelenség hatványozottan tapasztalható, és a tárgy jelenléte elengedhetetlen az aktus valamely szakaszában.
Kutatók különbséget tesznek formára és anyagra irámyuló fétis között, vagyis amikor egy tárgy e két lényegi tulajdonsága miatt váltja ki az érzéki hatást. Anyagfetisizmus esetén az eszköz anyaga a meghatározó, vagyis a fetisiszta nem ragaszkodik magához a tárgyhoz, csakis annak matériájához (ez lehet bőr, PVC, szőrme, selyem, gyapjú, farmer, nejlon, szatén, latex, gumi...), míg formafetisizmus esetén nem baj, ha a tárgy elvész, elkopik, tönkremegy, ha ugyanabból a formából a készlet pótolható. Előfordul, hogy idővel a tárgyhoz való ragaszkodás megszűnik, átalakul, vagy további fétisekkel egészül ki.
Vissza
