A nemibeteg-gondozóban (18+)
2007. április 16., hétfő, 14:27 | Utolsó módosítás: 2007. április 16., hétfő, 15:09
A szó hallatán az ember ereiben megfagy a vér, hiszen szégyenletesen és szokatlanul kellemetlen helyzet, az, ha az embernek fel kell keresnie a rettegett rendelőt. Ez azonban nem feltétlenül kell, hogy így legyen, Európában néhol egyre inkább teret hódít ugyanis a szokás, hogy új partner esetén az első közös út a nemibeteg-gondozóba vezet.
Nemibeteg-gondozó: A két szó hallatán libabőr rohan át az ember testén, van, akin azért, mert kellemetlen emlékeket idéz, míg másokat az intézmény előítéletekkel terhelt volta taszít. Tény azonban, hogy számos kórházban működik az osztály, és tény az is, hogy mindig akad valaki, aki felkeresi - mondjuk egy hűtlen házastárs vagy pusztán a véletlenek szerencsétlen összjátéknak köszönhetően. Különleges jelenség, ám mégis egyre többen vannak azok, akik párjukkal, a kapcsolat elején keresik fel a szakrendelőt, és csakis az orvosi ámen kimondása után hajlandók ágyba bújni a másikkal.
![Forrás: [origo]](http://static7.origos.hu/i/0704/20070413varoterem.jpg)
Párizsi forrásaink szerint ott egyes körökben ez a legtermészetesebb dolog, és senkinek nem okoz különösebb problémát, hogy bemutassa a negatív leleteket. Szerkesztőségünkbe beérkező levelekben is sokan kérdezik, hogy miképp bizonyosodhat meg az ember arról, hogy egészséges. Bizalmatlanság, gondolják nagyon sokan, ám ami Magyarországon még gyerekcipőben jár, az külföldön immáron bevett szokás. Vagyis, aki komolyan gondolja a másikkal, igyekszik mielőbb beszerezni a bizonyítványt testi tisztaságáról. Ez inkább tiszteletreméltó és felelősségteljes eljárás, semmint bizalmatlan ügy.
Aki még nem látta belülről
Nemibeteg-gondozót semmi perc alatt találhatunk az interneten, elég, ha rákeresünk a kórház honlapján, és máris kiderül, hogy az általunk választott intézmény működtet -e nemibeteg-gondozót. A dolog tompítása végett legtöbb helyen bőr-és nemibeteg-gondozó címen működik az osztály, vagyis a külső szemlélődő számára az ember simán lehet csak bőrbeteg, a többi magánügy. Orvosi beutalóra nincs szükség, így a rendelési idő keretein belül bármikor felkereshetjük az osztály.
Mihelyst megérkeztünk a kórházban első utunk a vizitdíj-automatához vezessen, ahol egy kétpéldányos blokk jelzi a befizetést. Semmiképp ne hajtogassunk papírrepülőt belőle, ellenben véssük rá nevünket és TAJ-számunkat, majd a későbbiekben adjuk le az orvosnak. Ezt követően keressük fel az osztályt, jelentkezzünk a betegfelvételen, és várjunk míg ránk kerül a sor.
Az orvos színe elé járulva - anélkül, hogy színeznénk a problémáinkat - meséljük el őszintén panaszainkat. A komoly nemibetegségek olyan súlyos tünetekkel járnak, hogy észrevétlenül senki nem ússza meg az élményt. Erős, elszíneződött folyástól kedve az égő, fájdalmas és viszkető érzésen keresztül a gennyes pattanásokon át, a tünetek listája végtelen, egy azonban biztos, a tünetek nagyon erősek. Aki tünetmentesen keresi fel a szakorvost, és pusztán tisztaságáról kíván megbizonyosodni, mindenképp közölje ezt az orvossal, hiszen ekkor a vizsgálat kimerül egy vérvételben.
A szakorvos a vizsgálatot követően gyógyszert vagy krémet ír fel a betegnek, és a kezelés ideje alatt rendszeresen vissza kell járni kontrollra. Az esetek elenyésző részében fogják a kórházban a pácienst, csakis akkor, amikor már olyannyira elvadult a betegség, hogy komolyabb beavatkozásra, és állandó megfigyelésre van szükség. A szakrendelőkben AIDS-tesztet is végeznek, így ajánlott jelezni, hogy kívánunk -e élni a lehetőséggel (de tartsuk észben, hogy a vírus a szexuális együttlét után három hónappal mutatható csak ki).
A doktorok és az őket segítő nővérek a lehető legnagyobb diszkrécióval és komolysággal kezelik a betegeket. Az ember szexuális előélete, bűnei, rossz szokásai az ajtón kívül maradnak, így nem kell azon aggódni, hogy az ember nyomorult állapotát a doktor rosszalló okoskodása súlyosbítja. Az orvosi titoktartás ez esetben is kötelez, olyannyira, hogy a vizsgálati eredményeket - pár héten belül - az osztályon tudja csak személyesen átvenni a páciens, postán netán telefonon senkit nem értesítenek, és a számítógépen kívül senki nem tudja meg, hogy ki járt a vizsgálaton.
Az élmény
A váróteremben ülve, bizony bőven van ideje az embernek arra, hogy egynéhány dolgot átgondoljon. Első körben például a "miért pont én?" kérdésre jó, ha megtalálja választ, és jobb, ha beismeri,a betegség nem válogat. Ez esetben nincsenek státuszok, osztályok, hierarchiák, nem, itt egy mikroszkopikus méretű kártevő az úr, aki az ember szerencsétlenségére pont az ő testét vette célba. Van bőven idő, hogy az ember felidézze azt a pillanatot, amikor könnyelműen lemondott a gumi használatáról.
Miért is? Egy dugás végett? Vagy a feltétlen szerelem vakította el az embert? Kinél mi, de tény, hogy az ember testi épségéért önmaga felel, a szerencsében pedig nem érdemes bízni. Egy azonban teljesen biztos, aki egyszer eljutott a nemibeteg-gondozó várótermébe, menthetetlenül is átgondolja, hogy a jövőben hogyan, és főleg, hogy kivel bújik ágyba. Az ember már csak ilyen, más kárán nem tanul, ám ha saját bőrén érzi a veszélyt, hirtelen felelősségteljes felnőtté válik.
[origo]
