Felhizlalt szeretők (18+)
2007. április 25., szerda, 15:17 | Utolsó módosítás: 2007. április 25., szerda, 15:44
Vissza1. Oldal
A háj és a zsír mai társadalmunk démonai, amit elkerülni, eltakarni, leplezni, leküzdeni igyekszünk, ám természetes, hogy ennek visszacsapásaként megjelentek a zsírimádók, s azok is, akik nem fogyásra, hanem hízásra veszik rá partnerüket. A jelenség mögött komoly szexuális izgalom és függőség húzódik.
Ma, amikor a zsírpárnák és a kövérség nemhogy kínosak, de egyenesen üldözendők, valahol érthető, hogy megjelenik a tabu elleni lázadás és a ritkaságszámba menő hájasság imádata. Egy olyan korban, ahol a tápérték, a fogyókúrareceptek és a kalóriatáblázatok ellepték a tudatokat, a szélsőséges kövérség, a kövér emberrel való testi kontaktus fantáziája természetes módon jelenik meg. A kövérség szélsőségesen démonizálttá vált, ami adott esetben a vártnak pont az ellenkezőjét, a taszítás helyett a vonzódást is kiválthatja, azaz gyűlölt, de egyben vágyott állapottá válhat a kövérség egyeseknél. Az etetők és a hízók szexuális ihletést nyernek a gyarapodó zsírpárnákból, s ez számtalan kérdést vet fel. A testtudatosság, a saját test fölötti rendelkezés jogát immár nem csak az anorexiások irányába, hanem annak ellenpólusa felé, a direkt hízlaltak irányába is propagálni kell. De miről is beszélünk pontosan?
![Forrás: [origo]](http://static5.origos.hu/i/0704/20070425etetes1.jpg)
Az etetés (feederism) a szexuális fetisizmus különleges fajtája, mivel ahhoz, hogy az etető (feeder) olyan testtel szeretkezhessen, ami kiváltja benne a megfelelő szexuális ingereket, először fel kell hizlalnia partnerét (feedie, aki alárendelt vagy gainer, aki magától is eszik). Az etetők, ha aktívak, már abban is örömüket lelik, hogy a másik embert hízlalják. Vannak aktívak, akik ténylegesen etetnek, a passzívak csak nézik, ahogy kedvesük táplálkozik, de a súlygyarapodást mindnyájan folyamatosan ünneplik, a keletkező hájat pedig fétisükként imádják. Pontosan ezért, az etetés izgalmáért meg kell különböztetni őket azoktól, akik egyszerűen a molettebb nőket vagy a mackós férfiakat szeretik, így a ducipornó kedvelése sem azonos a feeder-oldalakon közzétett felvételekben való gyönyörködéssel. Az etetésnek pszichésen is egészen más háttere van, amit nemegyszer patologikusnak is nevezhetünk.
Étel által összekötve
Egy ilyen szerelmi vagy szexuális viszonyban általában mindkét fél boldog (legalábbis egy darabig), hisz az evő megszabadul a társadalom által sugárzott esztétikai normától, s attól, hogy valaki nem csak elfogadja, de egyenesen támogatja is, hogy kontroll nélkül egyen, még lelkileg is megnyugtatónak tartja állapotát. Nem véletlen, hogy az etetés inkább az Egyesült Államokban jellemző, ahol a túlsúlyos emberek aránya egyébként is magas, s a hízó szerep elfogadása egy ilyen párkapcsolatban előnnyé változtathatja azt, ami eddig hátrány volt. Legalábbis ami a lelki oldalt illeti. A helyzet visszás azonban, hiszen a test ily módon való befolyásolása másvalaki kedvéért pontosan ugyanolyan káros, mint a kóros soványságra való törekvés egy elképzelt testideálnak való megfelelés okán.
A testideál ez esetben ráadásul nem is elképzelt, hanem nagyon is valós, egy másik személy szexuális izgalma és kielégülése az, ami azonnali pozitív visszacsatolást ad az evőnek, aki gyakran végig sem gondolja azt, hogy mindez saját elhatározásából történik vele, vagy pusztán a másiknak való megfelelés az, ami vezérli. Persze a kör ördögi, hisz a kövér embereket a társadalom rossz szemmel nézi, s az ebből fakadó frusztrációk csak úgy oldhatók fel (legalábbis részlegesen), ha valaki megerősít bennünket saját testképünket illetően, ha vonzónak, kívánatosnak tartanak úgy, ahogy vagyunk. Így azonban az evő több szinten is függővé válhat etetőjétől, hisz nélküle élete és önbecsülése összeomlana, de sok esetben életvezetése is, mivel a sikeresen fölhizlaltak egy része a végén mozgásképtelenné válik, megszűnik önellátó embernek lenni.
Az NAAFA (National Association to Advance Fat Acceptance, azaz a kövérség elfogadásáért küzdő szervezet) pont az etetésben rejlő egészségügyi kockázatok és a kényszer jelenléte miatt nézi rossz szemmel a jelenséget. Mivel a szervezet azt hangoztatja, mindenkinek joga van a saját teste fölött rendelkezni, így aki akar, lehessen kövér is akár. A szándékos felhízlalást ugyanolyan károsnak találják, mint az anorexiát. Mint említettük, mindkét esetben valamilyen külső hatás is szerepet játszik az ember testének megváltoztatásában, így az evő, akit egy etető bíztat vagy kényszerít a testsúlyváltozásra, ugyanolyan bűnt követ el a másikkal szemben, mint az, aki kóros fogyókúrára késztet valakit.
Igaz, hogy az etetés tényleges megjelenése, megvalósulása meglehetősen ritka, sokszor csak a fantáziálás szintjén jelenik meg, azért a valóságban igenis léteznek olyanok, akik ezt az utat választották maguknak. Márpedig, aki másvalaki szexuális kielégülése érdekében teszi ki magát komoly egészségügyi kockázatoknak, az morálisan nagyon is megkérdőjelezhető. A kockázatok pedig pontosan ugyanolyan komolyak, mint bármelyik más, több mázsára hízott ember esetében, ráadásul a lelki tényezők és a súlyos függőség, ami közte és etetője közt kialakul, már nemegyszer torkollottak tragédiába.
Vissza
