A melegfesztivál lélektana
2007. július 6., péntek, 14:47 | Utolsó módosítás: 2007. július 6., péntek, 16:05
Vissza1. Oldal
Rendhagyó módon indult a 12. LMBT Fesztivál, részben a kilátásba helyezett ellentüntetés kapcsán kirobbant feszültség, részben az eleddig példa nélküli, politikai rétegből érkezett coming out, azaz Szetey Gábor, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárának nyilvánosság előtt vállalt homoszexualitása miatt. Hogy mindez milyen fordulatokat hozhat a melegek társadalmi egyenjogúságának előmozdításában, egyelőre nem lehet tudni, de a közösségen belül valami kétségkívül megváltozhat.
A fesztivál megnyitóünnepsége előtt már sejteni lehetett, hogy valami nagy dolog van készülőben, a Művész mozi terme zsúfolásig telt, s az első sorban csendben elhelyezkedő politikusok, Kóka János, Fodor Gábor, valamint a miniszterelnök felesége, Dobrev Klára megjelenése is az eddigieknél nagyobb horderejű történéseket feltételezett. A magyarországi pride és a hozzá kapcsolódó, immár valóban sokszínűvé és tartalmassá duzzadt fesztivál mind ez idáig valamiféle légüres térben mozgott, ha az európai mintákat nézzük.
![Forrás: [origo]](http://static4.origos.hu/i/0707/20070706melegfesz1.jpg)
Vismajor irodalmi kávézó és kiállítóteremben levő képregénykiállítás képe
Tőlünk nyugatra jellemzően többezres, esetenként tízezres ünneplő tömegek vonulnak fel valóban büszkén a büszkeség napján, míg tőlünk keletre nemritkán komoly összecsapásokba torkollik egy-egy melegrendezvény, vagy egyszerűen betiltják azt. (Varsóban a 2005-ös tiltás után nemzetközi nyomásra idén áttörés következett be, de Moszkvában még 2007-ben, az Egyenlő Esélyek Mindenki Számára Európai Évében sem engedélyezték a felvonulást.) Ahol komoly ellenállás van, ott toleranciakonferenciákat rendeznek, igyekeznek a társadalom figyelmét a látványos probléma kapcsán az elfogadás irányába terelni. Ezzel szemben Magyarországon szinte észrevétlenül zajlik a melegek élete még olyankor is, amikor épp meg akarják mutatni magukat, s eleddig nem sikerült olyan társadalmi párbeszédet kezdeményezni a kérdésben, ami kimozdíthatná a holtpontról a melegkérdést.
A köz véleménye
A holtpont ugyanis abból fakad, hogy vagy a társadalom egésze kell, hogy nyisson a teljes elfogadás felé, hogy a homoszexualitás nyíltan vállalható és megélhető legyen, vagy tömeges coming outok segítségével kell a meleg közösségnek a társadalom tudtára adni, a másság ott van a szemünk előtt, színészek, médiaszereplők, zenészek, politikusok és hétköznapi emberek személyében - észrevétlenül. Persze a kettő valahol egymást feltételezi, de mégiscsak meg kellett történnie annak, hogy egy olyan ember kezdeményezze a nyitást, akin keresztül a kérdés akár politikai, akár hétköznapi szinten, de előtérbe kerül.
Nemrégiben a zenész Berry volt az, aki ország-világ előtt vállalta szexualitását, a nyitóünnepségen pedig egy államtitkár tette meg a könnyűnek semmiképpen nem nevezhető lépést. Hálátlan szerep ez, hisz ideális esetben az ember magánélete nem közügy, szexualitása még kevésbé, mindez azonban mégiscsak szükséges ahhoz, hogy előtérbe kerüljön a kérdés, hogy ne félhető ismeretlen, hanem ismert és elfogadott jelenség legyen a homoszexualitás. Szetey előbújásával mozgó céltáblává tette magát a szélsőséges szervezetek szemében - legalábbis egy időre -, de komoly feladat elé állította saját közösségét is, hisz a felvonuláson való részvétel mindig is sarkalatos pontja volt a melegek életének, s a résztvevők száma mutatja leginkább, milyen állapotban van a társadalom a kérdést illetően, mennyire merik felvállalni az emberek szexuális beállítottságukat.
Várakozó álláspont
Hogy most, a történtek hatására és a várható ellentüntetés következtében a melegek milyen taktikát választanak, csak szombaton derül majd ki, de a belső visszhang az eddigieknél mindenképpen pozitívabb, elszántabb irányba mutat. Tóth Árpád, az LMBT Fesztivál szervezői csapatának munkatársa is bizakodó, és kifejezetten sikeresnek érzi a megnyitón történteket. Mint egy, a közösség életét belülről is ismerő autentikus hang, meghatónak és az összes jelenlevő számára meghatározónak érzi Szetey vallomását, amit a megnyitó előtt komoly titoktartás és hosszas készülődés előzött meg. (A szervezők hosszasan kerestek megfelelő embert, aki emlékezetes és hatásos megnyitó beszédet tarthatna, Szetey önkéntes jelentkezése szerencsés egybeesésnek tekinthető.) Ezt a megnyitón jelen lévő Fodor Gábor is megerősítette nekünk, az államtitkár többeket beavatott szándékába, így tulajdonképpen koalíciós jóváhagyással és egyben állásfoglalással is találkozhattunk, de nem a politikai szint az, ami meghatározó kell, hogy legyen a történtekben. (Bár nem Szetey az első politikus, aki bevallotta homoszexualitását, de az ő vallomása kapcsán történtek és történnek hivatalos állásfoglalások a pártok részéről is.)
Vissza
