Textil nélkül szabadon - a naturizmus
2007. július 11., szerda, 16:12 | Utolsó módosítás: 2007. július 12., csütörtök, 16:12
Vissza1. Oldal
A meztelenség, a test részleteinek vagy egészének megmutatása igen sokoldalú megközelítést engedélyez manapság, kezdve a pénzért vetkőző aktmodellektől a sztriptíztáncosokon át egészen az elkülönített helyekre kényszerített meztelen fürdőzőkig. A társadalom pucérsággal való viszonya meglehetősen ambivalens, miközben körülvesznek minket a (fél)meztelenplakátok, a nudizmust, naturizmust még mindig afféle bolondériának tartjuk, furcsa emberek különös hobbijának. De mégis, hogyan kerültünk ide?
Az első vetkőzőktől
Az emberiség történetének nagyobb részében a meztelenség volt a természetes, az emberek meztelenek voltak, amikor a társadalmi-gazdasági fejlettség olyan szinten tartott, és a test valamilyen módon való elfedése nem volt fontos. Hogy praktikus szempontok domináltak a ruházkodás megjelenésében, igen valószínű, ám egyes feminista hangok azt is lehetőségként tartják számon, hogy a férfiak kezdték lefedni a nőket, igen egyszerű okok miatt. Persze a fürdőzés egész más eset, a XVIII. századig a tavakban, folyókban való - meztelen - fürdés, habár férfiak és nők külön tisztálkodtak, teljesen normális dolgonak számított. Ezek az időkben kezdődött a nyílvános meztelenkedés tabuként való kezelése, ekkor jelentek meg először a textilesek.
![Forrás: [origo]](http://static3.origos.hu/i/0707/20070711nudizmus.jpg)
A fürdőruha megjelenése is alig egy évszázadra vezethető vissza, s az azt megelőző időkben kétségkívül több fürdőzés esett meg anyaszült meztelenül, mint megfelelő textilipari termék hiányában - tetőtől talpig ruhában. Ahogy a természetes közeget elkezdtük lecserélni a városokra, az iparosított környezetre és annak eredményeire, az emberek mintha fokozatosan egyre inkább szégyellni kezdték volna saját - nem ember alkotta - tökéletlen testüket, s nem mellesleg elkezdték önmagukon túlmutató jeleknek értelmezni az arra aggatott ruhadarabokat.
A naturizmus afféle vissza a természetbe mozgalom jelleggel indult meg a XIX. században, kicsit önsegítő jelleggel, hisz az emberek egy része úgy vélte, az a sok betegség, amelyeket a gyerekcipőben járó orvostudomány nem képes meggyógyítani, a természet ősi elemeinek segítségével kikúrálható. Ha a kor divatjának megfelelő szoros és vastag ruházatot ledobják - vélték - és testüket fedetlenül hagyják a nap, a szél, a tenger, a vizek számára, az önmagában több, mint bármilyen kuruzsló gyógyfőzete. Az iparosítás és az erős urbanizáció elleni elvonulásként is értelmezhető ugyanakkor az, ami történt. A század végén egy nem hivatalos egyesület jött létre, amely a természetközeliséget, az absztinenciát, a vegetarianizmust s komoly öltözködési reformot hirdetett. A leglelkesebb követők egyenesen azt akarták elérni, hogy a meztelenség szervesen épüljön be a társadalmi hétköznapokba. Könyvek tucatjai jelentek meg német nyelven, például Heinrich Pudor vagy Richard Ungewitter tollából. Az első modern kori olimpiai játékok megrendezése ekkoriban még nagyobb figyelmet adott a meztelenség úttörőinek, mivel a köz figyelmét történetileg is a klasszikus testkultúrára irányította.
A szabad test kultúrája
Németország tekinthető a naturizmus szülőhazájának a Freikörperkultur (Szabad test kultúrája) mozgalommal. 1898-ban alapították Essenben az első Freikörperkultur (FKK)-egyesületet, és az 1900-as évektől kezdve Berlinben, valamint az Északi-és Keleti-tengernél egyre több helyen jelentek meg az FKK-strandok. A mozgalom követői felismerték, hogy a lakótelepeken, a munkán, a polgári kötelékeken túl létezik valami más is - a természet és az erotikus érintések nélküli meztelenség. Az FKK mint mozgalom ideológiája egy olyan egészséges életforma létrehozása volt, ami a test és lélek ápolását szorgalmazta, és egyfajta ellenmozgalomnak számított a kor tendenciái, a városiasodás, az iparosodás, a környezetszennyezés és a morális kötelékek ellen. A nemzetiszocialista hatalomátvétel idején kezdetben szinte valamennyi meztelentevékenyésg tiltva volt, de nem telt bele sok idő, a harmadik birodalomban is bőven akadtak követői (ezt legjobban Leni Riefenstahl képei mutatják).
A pucérkodás kultusza gyakorlatilag ha nem is töretlenül, de rendületlenül folytatódott a kezdetektől kezdve. Németországban, majd Franciországban, Angliában sorra nyíltak azok az elkerített területek, ahol a naturisták szabadon áldozhattak szenvedélyüknek - életfilozófiájuknak. Legalábbis addig, amíg ezzel nem zavartak másokat, és amíg őket sem háborgatta senki. Ennek kulcsa többnyire az volt, hogy magántulajdonban lévő ingatlanokon jelölték ki saját területüket, ahol nem csak a meztelenséget, de a hozzá tartozó életvezetési elveket is követték, azaz vegetáriánus, absztinens életmódot folytattak.
Voltak persze, akik az első tapasztalatok után úgy érezték, az elmélet szebb, mint a gyakorlat, de akik átélték mindennek felszabadító hatását, szinte függőjévé váltak ezen életvezetésnek. Megszabadulva a társadalom hétköznapi nyomásától, ahol - már akkor is - a külsőségek igen erős befolyással voltak az emberi kapcsolatokra, s mikor megtapasztalták ennek pszichológiai vonatkozásait, ráébredtek, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és ember-, természet- és önközelibb életet élnek. Az emberek azok lehettek, akik valójában, és nem azok, akikké a ruha, a társadalmi jelek tették őket. Ez, a külsőségek nyomásától és szorongásától megszabadított, békés és szabad légkör vált a huszadik század eleji nudista mozgalmak meghatározó hangulatává.
Vissza
