Két út között - biszexualitás
2007. július 24., kedd, 15:46 | Utolsó módosítás: 2007. július 24., kedd, 16:26
Vissza1. Oldal
Lehet férfit és nőt egyaránt kívánni? A biszexualitás a szexuális hovatartozás olyan megfoghatatlan kategóriája, ami zavarbaejtő átmenetet kínál az egymástól elhatárolódó heteroszexuális és homoszexuális közösségek számára.
Kikről beszélünk?
Vajon mi a különbség, ha egy, magát heteroszexuálisnak valló nő vonzónak tart egy másik nőt, és mi történik, ha egy férfi érez hasonlóképp egy másik férfi iránt? A nők esetében jóval megértőbb és elfogadóbbnaktűnik a társadalom, hiszen úgy tűnik két női test összefonódása megbocsájthatóbb, mintha ugyanez a férfiakkal történne. Ilyenkor hajlamosak vagyunk egyből a homoszexuális jelzővel dobálózni. Miért is? Mert a férfiakról alkotott képünkbe nem fér bele a tény, hogy a férfi számára is lehet vonzó, férfias vagy akár szép egy másik hím. A világról alkotott képünkbe ez nem iliik, és nem csak a nők vannak ezzel így, a férfi maga is megkérdőjelezi saját szexuális egészségét, ha hasonló érzelmeket, gondolatokat fedez fel magában.
![Forrás: [origo]](http://static2.origos.hu/i/0707/20070724biszexual1.jpg)
Biszexuálisnak az olyan embert tekintjük, aki nem kizárólag az ellenkező nem iránt vonzódik, azaz nem heteroszexuális, és nem csak a saját neme felé, azaz nem homoszexuális. A két végpont között azonban igen széles az a spektrum, ahol elhelyezhetjük magunkat, s valójában az a legritkább, hogy valaki eredendően e két végpont valamelyikéhez tartozzon. Kinsey nullától hatig terjedő skálát hozott létre, ahol egytől ötig helyezkedtek el azok a minták, amik a biszexualitás valamely formáját testesítették meg, azaz akiknek életében rendszeresen, alkalomszerűen, esetleg egyszeri alkalommal előfordult már, hogy olyan neművel kerültek szexuális kapcsolatba, amilyennel elvileg nem szoktak. Hogy mégis többnyire szigorúan két táborra osztva szemléljük a társadalmat, az az évszázadok alatt kialakult, a kollektív tudatba vagy tudatalattiba beépült erkölcsi minták miatt lehet, s alapvető kategorizálási hajlamunk is a dualizmus felé mutat.
Hordott terhek
Európát igen erősen átitatták a keresztény hagyományok, s még a nem hívők életében is igen erősen dominálnak azok a viselkedési minták, amik - többek között - a keresztény értékrend következtében alakultak ki. Ide sorolhatjuk elsősorban a monogámiát, de egészen az alapoktól kezdve az emberi testtel kapcsolatos hozzáállást is, azaz annak eltakarását, a test és a testiség, a szexualitás és annak széles spektrumú megnyilvánulásainak elfojtását, szabályozásást, de legalábbis elhallgatását. A felszín alatt persze tudvalevő, hogy sem a monogámia, sem a kötelező heteroszexualitás nem jellemző, a házasságtörések, kapcsolati félrelépések gyakoribbak, mint a hűség, s ezek között szép számmal akadnak az azonos neműekkel folytatott szexuális viszonyok is. Nem csak nők, férfiak tömegei is gyakran lépnek félre házasságaikból saját nemüket választva.
A normálisnak tartott szexuális viselkedésről, szerepekről és fantáziákról alkotott normákat minden társadalom lassan, évszázadok alatt alakította ki, s ezek a mai napig mozgásban vannak. Tudjuk, a görögök úgy tartották, a legkiválóbb férfiak férfi társaikhoz vonzódnak, semmi kirívó nem volt benne hát, ha férfi férfival hált, s a szabad test, a szép test kultusza is erősen áthatotta az akkori embert. Leegyszerűsítve a folyamatokat később ezt felváltotta a keresztény erkölcsösség, s életbe lépett a heteroszexualitás és a gyermeknemzés céljából gyakorlott házasélet. A szexualitás és egyáltalán, a párkapcsolati, magánéleti kérdések hivatalosan nem voltak a közbeszéd tárgyai, s hosszú, igen hosszú ideig bizonyos viselkedési formák, mint például a homoszexualitás üldözése általánosan elfogadott gyakorlat volt.
Változások valójában a huszadik század elején kezdtek apránként megjelenni, ami sok apró tényező e szempontból szerencsés együttállásának köszönhető. A XIX. századra kialakult nemi szerepek és az ezekhez kapcsolódó minták, valamint az ezeken kívül esők degeneráltaknak való megbélyegzése lassú fordulóponthoz érkezett, legalábbis szakmai szempontból. Magának a társadalomnak is igénye támadt a bekövetkezett gazdasági s egyéb változások miatt a nemi szerepek újradefiniálására, s szép lassan kialakult a pszichoanalízis módszere, valamint a szexológia tudománya is
Vissza
