Gyermekünk szexuális nevelése
2007. augusztus 13., hétfő, 9:04 | Utolsó módosítás: 2007. augusztus 13., hétfő, 9:07
Vissza1. Oldal
A gyermek szexuális felvilágosítása a legérzékenyebb témák egyike. Mikor kezdjük, meddig mehetünk el, és egyáltalán mit tehetünk meg azért, hogy gyermekünk felnőttként egészségesen és beteljesülten élje meg a szexualitást? Fejtörő és felelősségteljes kérdések szülőknek.
Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a gyermek csak a serdülőkorral válik szexuális lénnyé, elég, ha csak akkor kerítünk sort a kényes felvilágosításra, ám a valóságban az embert már pelenkás korában érik különböző szexuális impulzusok. A fütyi érintése - például fürdetéskor -, a punci dörzsölése a pelus alatt örömöt vált ki csemeténkből, testét izgalom járja át, s bár szellemileg nem fogja még fel, hogy szexuális impulzusról van szó, annyit bizonyosan tud, mindez jó neki. Kisgyermekes szülők ismerik a pillanatot, amikor a gyerek először fedezu fel nemi szervét, s onnantól kezdve ahányszor csak alkalma nyílik rá, játszadozni kezd önmagával. Óvodás korban fiúk és lányok felfedezik egymás testi különbségeit, az alsónaci és a szoknya alatt tapogatják egymást, mutogatják, kinek mi van a bugyi alatt, s később, az idő előrehaladtával tudatuk is kezd beérni, kisiskolásként lassan kedzik megérteni a szexualitás létezését.
![Forrás: [origo]](http://static7.origos.hu/i/0708/20070813gyermek.jpg)
De vajon a csemete nemi érésében milyen szerep jut a szülőnek? A feladat roppant kényes és összetett. Egyrészt nem könnyű megérteni, hogy a kisgyerek már egészen pici korban képes a szexuális öröm megtapasztalására, másrészt tabuk nélkül, természetesen felfedni a testiséget a maga teljességében és nem csupán funkiconalitásában, nem mindenki számára egyszerű feladat. A gyermek egészséges nemi érése azonban vitathatatlanul a szülő felelőssége, még akkor is, ha hajlamosak vagyunk az oktatási intézményektől elvárni, hogy e téren is neveljék, képezzék gyermekeinket. Fontos elem ez is, de az őszinte és odafigyelő szülői háttér nélkül szinte semmit sem ér.
Szülői szexualitás
Az első és legfontosabb kérdés, mit jelent a szülő számára a szexualitás? Hogy éli azt meg? Tabukkal terhelt-e vagy szabad és liberális? Nem nehéz belátni, hogy az a szülő, aki gyermekei jelenlétében nem képes megcsókolni házastársát, aki továbbkapcsol a televízióban, ha ágyjelentre kerül sor, aki fia kezére csap, ha megtalálja a szexmagazinokat az ágya alatt, egyértelműen azt közvetíti gyermeke felé, hogy a szexualitás - vagy legalábbis, amit a gyermek rövidke élete során a szex alatt eddig értett - valami rejtett és szégyellni való dolog, aminek természetes, ösztönszerű megélése nem megengedett, valami, ami tabu, amiért csak leszidás jár. Ettől függetlenül a gyermek teste tovább küldi a maga szexuális impulzusait, szüntelenül - és egyre agresszívebben - vizuális ingerekbe ütközik, a szex elől lehetetlenség elzárni előtte az utat. Ha pedig a dolog már úgyis elkerülhetetlen, tegyük fel magunknak azt az egyszerű kérdést, hogy milyen szexuális életet kívánunk saját gyermekünknek? Legyen gátlásokkal, megválaszolatlan kérdésekkel terhelt? Lányunk háljon úgy a férfiakkal, hogy közben azt kérdezze magától, vajon mi lehet az az orgazmus? Fiunk pedig a pornón nevelkedve olyan szexuális etikettet sajátítson el, amivel mindörökre boldogtalanná teszi saját magát és partnernőit?
A szexuális gyermek
A gyermek tehát már egészen kiskorától kezdve megtapasztalja az örömteli érintéseket, lát és hall, idővel pedig hangot is ad élményeinek. A szülő feladata pedig itt kezd komollyá válni. Mit tegyünk, ha a gyermek direkt és vérfagyasztó kérdéseket, kijelentéseket tesz fel a vasárnapi ebédnél? ("Apa, neked is szőrős a fütyid? Anya, miért nyögtél reggel az ágyban? Tegnap a Jancsi megmutatta a fütyijét!") A lehető legjobb, amit szülőként tehet az ember, hogy felnőtt számba veszi tulajdon gyermekét, és értelmi szintjének megfelelően megadja a válaszokat ("Igen, nekem is szőrös a fütyim, ha pedig nagy leszel, neked is az lesz. Azért nyögtem reggel az ágyban, mert édesapád örömet szerzett. Miért mutatta meg Jancsi a fütyijét?"). Ha ugyanis a gyermek megkapja a választ, ezzel egy időben azzal az érzéssel cseperedik fel, hogy a szexuális tartalmú kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel nyugodt szívvel fordulat. (Gondoljunk csak bele, igazán nagy baj esetén az a legmegnyugtatóbb, ha gyermekünk első útja hozzánk vezet.)
Vissza
