A szent sperma
2007. szeptember 13., csütörtök, 11:25 | Utolsó módosítás: 2007. szeptember 14., péntek, 11:12
A közbeszédben manapság az ondó szexuális tartalmától nem tudunk elvonatkoztatni, és nehéz elképzelni, hogy egykoron a sperma és annak elfogyasztása elsősorban szakrális és spirituális jelentőséggel bírt. Az ondó olyan különleges nedvet jelölt, amely a különböző kultúrákban, vallásokban és korokban kiváltságnak, szent dolognak számított. Az alábbiakban olyan kultúrtörténeti érdekességeket gyűjtöttünk össze, amelyek ezt hivatottak igazolni.
Védikus írásokból kiderül, hogy a távol-keleti filozófiákban az ondót olyan gyógyító és áldozati nedvnek tekintették, amiről úgy gondolták, hogy fogyasztásával isteni erők áramlanak szét a testben, erőt és gyógyulást hozva.
Új-Guineában egy törzsi szokás szerint úgy gondolkodnak: ha a csecsemő fehér tejet szív anyja melléből, akkor később pubertás fiúk péniszét kell szívnia, és ondóját nyelnie, hogy ezzel is segítse annak férfivá válását. A fiúkat nyolcéves korukban elszakítják anyjuktól, a férfiak külön területekre költöznek a nőktől, és ott segítik a pubertás fiúk férfivá érését.
![Forrás: [origo]](http://static3.origos.hu/i/0709/20070914enkiisten1.jpg)
Enki kilép a vízből
A sumeroknál az ondó olyan fontos testnedvnek számított, hogy annak külön istene volt. Enkit a tudás, a víz, a termékenység és az alkotás mellett az ondó isteneként is tisztelték. Szavuk is volt az ondóra, az "abzu" szó a sumer nyelvben a víz mellett a spermát is jelölte. Az ondó fogyasztása a főisten kiváltsága volt..
Indiában úgy tartották, hogy papok, püspökök, fakírok, jógik és egyéb szent emberek ondója megtermékenyít, így volt, hogy fizettek ezeknek az szent embereknek azért, hogy a gyermekáldás reményében velük háljanak.
Spermikus mitológiák
A görög mitológiában, amikor Zeusz meglátta, hogy anyja a hegyek között alszik, erős vágy vett erőt rajta, próbálta hatalmába keríteni, de sikertelenül, ondója egy kőre fröccsent, a kő megtermékenyült tőle, és világra hozta Agdistist, aki félig férfi, félig nő lévén szexuálisan mindkét nemhez erősen vonzódott, és sok bosszúságot okozva az isteneknek, kasztrációra kárhoztatott.
Az ókori Görögországban vallották, hogy a homoszexuális szerelemben a szerető (idősebb) fél az ondón keresztül adta át erényeit a szeretett, fiatalabb félnek, úgy gondolták ugyanis, hogy az ondó a lélek esszenciája. Ez a feltételezés azonban hamar megdőlt, és ez vezetett többek között Szókratész kivégzéséhez is.
A bor és a mámor istenének, Dionüszosznak gyógyító erőt tulajdonítottak, nyelvkutatók szerint nevének tagolása (IA-U-NU-ShUSh) pedig nem jelent mást, mint ondó, mag, ami megvéd.
![Forrás: [origo]](http://static3.origos.hu/i/0709/20070913dionuszos.jpg)
Dionüszosz
Az egyiptomi mitológiában Hórusz istene a fallikus növénynek tartott salátába öntötte ondóját, ami a sivatag istenének, Széthnek legkedvesebb étele volt. Széth és Hórusz között harc folyt Egyiptom uralmáért, ezért az istenek elé járultak, akik meghallgatták mindkettőjüket, és mivel Hórusz spermái Széth testéből beszéltek, úgy itélkeztek, hogy Hórusz uralja Széthet, tehát ő lett Egyiptom ura.
Egy római legenda szerint, amikor a kovácsok istene, Héphaisztosz erőszakot akart tenni Athénén, ondója a földre hullott, és belőle született Athén első királya, Erichthonius. (Ezt az a történetet, erőszakos volta miatt, a görögök mind a mai napig tagadják.)
A Biblia élő vize
Bár a Biblia szövegének értelmezése érzékeny kérdéskör, néhány elemző mégis azon az állásponton van, hogy a szent könyvben is fellelhetők a férfi nemi nedvére vonatkozó utalások, sőt, a szent ostya - mint Krisztus teste - elődje a szent ondó volt. Jézusnak a szamariai nőhöz intézett beszélgetésében az élő víz is ezt hivatott jelölni, az élő víz nem más, mint az élet folyadéka, az ondó. Az Ótestamentumban is előfordul a keserű víz kifejezés, ami elemzők szerint a sperma keserű ízére enged következtetni. Az ondónak mint az életadó szent víznek a lenyelése azért volt fontos, hogy egyetlen mag se vesszen kárba.
Az ondót övező rituális szokások és hitek kialakulásában fontos szerepet töltött be a nemi nedv színe is, amely fehér, akár az életet adó anyatej, fehér, akár a tisztaság, jelképe a jóságnak, a gonoszságot és sötétséget jelképező feketével, illetve az erőt és tüzet jelölő pirossal szemben.
Az emberi test működése és a természeti jelenségek között felfedezett hasonlóságban a szent hegyből kitörő forrás és a merev péniszből kiáramló nedv közötti összefüggést feltételeztek. A forrás a nagy isten szent spermája, ami az univerzum éltetője és táplálója. Más kultúrkörökben viszont úgy vallották, hogy zápor esetén a nagy isten ejakulál, és magját hullajtja a földre, ha eső után apró gombák nőttek ki a földből, azokat isten apró szent hegyeinek tekintették, és szakrális étekként fogyasztották. Ehhez hasonlatos néhány pogány nép hitvilága, akik, ha bálványaikat imádták, többek között esőért imádkoztak, hogy a termés ne pusztuljon ki. Felfogásukban az ondó az esőhöz hasonlóan szintén a termékenységet jelképezte, a promiszkuitást, a vad és féktelen szexuális orgiákat pedig az ondó erejével magyarázták.
A modern ondó
Mára az ondó misztikus volta teljességgel kikopott a köztudatból, és - néhány törzsi hiedelmet és szokást leszámítva - szinte kizárólag szexuális jelentéssel bír. Annak mennyisége, minősége elsősorban a férfiasság és a potencia jelképe, kutatásokkal bizonyított azonban, hogy a sperma valóban különleges összetételű nedv, amely a hüvelyben felszívódva jótékonyan hat a nő kedélyállapotára, lenyelve pedig számtalan hasznos vitamin és ásványi anyag jut a szervezetbe. Ezen túl bizonyítást nyert, hogy nagy a hasonlóság az ondó és az agy kémiája között.
[origo]
