Josefine Mutzenbacher - Egy kis bécsi kurva emlékezései 2.
2006. április 7., péntek, 14:48 | Utolsó módosítás: 2006. május 2., kedd, 14:07
Vissza1. Oldal
Ültünk így egy darabig négyesben. Ferdl, persze, a szoknyám alatt fogta azt a micsodát a két lábam közt, és Anna pucáját - finoman fogalmazva - a Franz. Nekem a Ferdl farka volt a kezemben (a furkója), és a Franz bunkója az Anna dédelgető kezében leledzett. Az meg - akkor nem fogalmaztam így: kéjes volt! - francosan jó volt (így fogalmaztam), hogy a Ferdl a szoknyám alatt matat. Csiklandozott, de távol voltam attól, hogy vihogjak, nem, egészen más
volt. A legszívesebben nekiestem volna a furkójának a fogaimmal! Ez volt. Tiszta bizsergés az egész testem. Anna zavarta meg a dolgot, merthogy azt mondta: "Jó, most teherbe estünk..." Nem értettem: mibe estünk? De a kezembe nyomta a párnababát, azt mondta: "Áldott állapotba kerültünk." Jött az, hogy világra hoztuk gyermekeinket, a babákat, ringattuk kicsi párnatestüket, átadtuk őket férjeinknek, ők folytatták a dédelgetést, a becézést. Anna hirtelen elhatározta, hogy ő a maga részéről most szoptatni fog, kigombolkozott hát fent, és láthattam, igencsak duzzadoznak, keményednek a mellbimbói. A fivére egyből odanyúlt, kezdte cicerézni, akkor a bátyám, a Franz is csöcsözni kezdte az Annát.
Ferdl sajnálkozva jegyezte meg, hogy én még nem vagyok "virágban", alig "rügyezek", mindegy, fiatalabb voltam. De bármennyire fiatal voltam is - "zsenge pipi", ahogy a Ferdl mondta -, tudtam már, hogyan csinálják a gyereket. Az is elhangzott valahogy, nem tudom, ki mondta, hogy ez a "baszás", a szüleink is "basznak", valaki azt mondta, nem, a "kúrás" a jó szó, innen van, hogy "kurva"; a "kefélés" szó nem hangzott el. Hát így történt, azaz nem történt semmi, mert a Ferdl azt mondta, igazi gyerekcsinálásról, "felkúrásról" tehát, szó sem lehet még, mert a pinánk nem "befogadóképes", nem lehet nekünk rendesen "beverni", meg hogyha majd nagyobbak leszünk, ki fog szőrösödni a puncink (a pinánk), és akkora luk lesz, hogy a legnagyobb ragyabunkót (farkot, tököt, faszt) is be lehet nyomni könnyen. Ezt nem is akartam hinni. Mit kéne "beverni"? Nem jó így is? De Anna állította, hogy a Ferdl ezt már tudja. A Reinthalernén gyakorolhatta a dolgot, megbaszta tehát a Reinthalernét, beverte neki a faszát. Méghozzá a padlón!
Na hát ez a Reinthalerné egy villamoskalauz felesége volt, a házunkban laktak. És hogy a Reinthalerné, valahányszor a Ferdl beverte neki, azt sikoltozta, hogy: "Csingi-lingi!" Mármost, továbbá, ez a kalauzné egy kövérkés, fekete spinkó volt, mindig nagyon kedves. Hallhattam rögtön a dolog históriáját is. Hogy a Reinthalerné jön le a padlásról, azt mondja: "Hé, Ferdli, olyan nehéz ez a kosár", a mosásról volt szó, "erős fiú vagy, nem akarsz nekem besegíteni?". A "Ferdli" besegített, lerakta a nehéz kosarat a Reinthalerék konyhájában. "Mivel háláljam meg?" - így a kalauzné. "Á, semmivel" - mondta Ferdl. "Ugyan, ugyan, nem járja az. Gyere, mutatok valamit" - és azzal már húzta is a Ferdl kezét a mellére, a csöcsére egyenest. "Na, ez akkor jó?" Ezt kérdezte a Reinthalerné. A Ferdl meg egyből tudta, miről van szó. "Az Annával már smároltunk, úgy testvériesen, igaz, Anna" - kérdezte most. (És, egy pillanat, mai szóval élve, egy francot nem jött be olyan, nekem mármint, hogy vérfertőzés, testvérszerelem, jött a valagam!) Anna bólintott. "Hát tudtam, minek kell következnie" - folytatta tovább Ferdl.
Vissza
