Marokkó (18+)
2007. március 1., csütörtök, 14:47 | Utolsó módosítás: 2007. március 1., csütörtök, 14:56
Vissza1. Oldal
Elke Metzger ezúttal Marokkóba csábítja az olvasót, és újabb érzéki kalandját osztja meg velünk.
Egyik régi vágyálmom teljesült, amikor Hans kíséreteként megérkeztem Marrakechbe. Már októbert írtunk, de az idő így is forró és füllesztő volt. A szállodában becsekkolás után a hordár elkapta csomagjaink és a szobánkhoz vezetett minket. Luxusszálloda volt, de nem elnöki lakosztály, normál franciaágyas, szép tágas szobával, erkéllyel.
![Forrás: [origo]](http://static2.origos.hu/i/0703/20070301pasik1.jpg)
Beléptünk a szobába. Elöl ment Hans, utána én, majd a hordár, aki egy csinos, amolyan 16 év körüli arab srác volt, kiválóan beszélt franciául, angolul, spanyolul. Gyakorlaton lehetett, gondolom. No, miért is ne tegyük a fiú számára emlékezetessé ezt a napot? Mikor a szoba közepére értem, nyári dresszemet ez mozdulattal ledobtam magamról. A bokámon tekergő ruhával szembefordultam a sráccal. Francia neve volt, Gérard. Ott áltam a 16 éves, izmos, jóképű Gérard előtt anyaszült meztelenül, Hans leült a mellettem lévő fotelba, kényelmesen elhelyezkedett és elővette a legfrissebb Financial Times-t.
Gérard csak nézett rám meglepetten. Lassan, alaposan végignézett tetőtől talpig. Egy vékony, már 18 éves, hosszú hajú barna lány, kicsi, de csodaszép mellekkel, ágaskodó mellbimbókkal és egy szőrös puncival. A hosszú, kínos csendet megtörve kiléptem a ruhámból, lehajoltam érte és az ágyra hajítottam. Odaléptem a sráchoz: "Gérard, kellene egy kicsit napoznom, hogy legyen színem. Tudnál hozni egy tubus naptejet?" A mosolyom megnyugtatta, hogy nincs mitől tartania. Azonban mit szól mindehhez az öregember vajon? Gérard kérdőn Hansra tekintett, Hans bólintott egyet szótlanul, s Gérard el is rohant rögtön.
Hans olvasott tovább én meg elmentem lezuhanyozni. "Ez a srác tetszik" - mondtam magamban, "egy kissé elengedem a gyeplőt." Felüdülve, még vizesen kifeküdtem az erkélyen lévő nyugágyra, s szóltam Hansnak, húzza mellém a fotelját. Hamarosan visszaért Gérard és széles vigyorral nyújtotta felém a tubust. Mosolyogva megráztam fejem, hátamon fekve kinyújtóztam a nyugágyon, karom fönt, kezeim összekulcsolva fejem alatt: "Bekennéd a testem, Gérard?" Meglepődött a srác, de nem kellett kétszer mondani. Leguggolt mellém a földre és elkezdte bekenni csupasz testem, finoman, gyengéden simogatva két kezével.
Először a hasam, majd a combom, lábam került sorra, kerülve az intim részeket. Fene jó érzés volt. Hans újságja mögül felpillantva nyugtázta percről-percre a helyzetet. Aztán jött a hónaljam, karom, arcom. Csiklandós vagyok, úgyhogy kimondottan jólesett a gyengéd simogatás, fel is kuncogtam néha. Végre elkezdte melleimet kenegetni. Bimbóim pár pillanat alatt meredten álltak. Abbahagyta a kenegetést és csak bimbóimmal babrált. Majd újra kenegetett. Úgy gondolta ennyi volt, vagy tán már mennie kellett, ezért felállt, de felhúztam lábaim és széttártam magam, amilyen szélesre csak tudtam.
Belenéztem mélyen Gérard szemeibe és közöltem: "Ott lenn is!" és fejemmel ráböktem szőrös punámra. Ennek láthatóan nagyon megörült, s lelkesen dörzsölte a naptejet bozótomba. Keze elért minden zegzugomba, de gyakorlatlan keze volt. Jó tíz percig játszadozhatott így puncimmal, miközben én lehunytam a szemem, élveztem a napsütést és halkan nyögdécseltem. Gérard az órára nézett, mennie kellett, így elbúcsúztunk. Aznap még a nagy meleg után körülnéztünk Hansszal a városban és egy jót kajáltunk az egyik arab étteremben. Csodás időnk volt, jókat szórakoztunk, Hans folyamatosan megnevettetett.
Másnap reggel Hans lement a kávézóba társalogni újdonsült ismerősével, én meg azon gondolkodtam, nem ártana egy kis modernizálás "ott lenn". Elővettem borotvámat, lehúztam bugyimat... majd támadt egy ötletem. Felhívtam a recepciót, hogy szükségem lenne Gérard segítségére. Pár perc múlva kopogtak az ajtón, kinyitottam, s ott állt Gérard frissen, üdén, mosolyogva és kissé zavartan. Gyorsan végignézett rajtam: egy hosszú fehér póló volt rajtam, mely a combom közepéig ért és egy pár szandál. Ekkor vettem csak észre, hogy még két arab srác áll a folyosón, olyan Gérard korabeliek.
Vissza
