Nyomtatás

A mai gyógyszeres kezelésekkel ugyan a fertőzés után az AIDS kialakulása hosszú évtizedekkel késleltethető vagy végleg megakadályozható, de a vírushordozónak kötelessége odafigyelni önmagára és másokra. Mint ahogy a társadalomnak is oda kell figyelni, ezért lenne fontos, hogy olyan fertőzött emberek is hallassák hangjukat, akiknek szavai messze szállnak, és nem csak halálukkal állnak ki az ügy mellett.

A Queen frontembere, Freddie Mercury nagyon sokáig titkolta betegségét, és csak napokkal a halála előtt jelentette be hivatalosan, hogy HIV-fertőzött. Reményét fejezte ki, hogy az egész világ összefog majd, hogy valahogy legyőzze a gyógyíthatatlan betegséget. Talán ő a leghíresebb áldozat.

A kosárlabda-legenda Earvin "Magic" Johnson 1991-ben jelentette be a világsajtóban betegségét, és azóta is a legaktívabb kampányolók közé tartozik. Egy interjúban elmondta, azok az áldozatok és erőfeszítések, amelyeket sportolóként véghezvisz az ember, nem hasonlíthatók ahhoz a kemény harchoz, amit fertőzöttként él át valaki. Beszédét így fejezte be: "Meglátjátok, győzni fogok!"

Rock Hudson, az 1950-es évek leghíresebb amerikai színészei közé tartozott, aki megnyerő külseje és romantikus alakításai miatt folyamatosan reflektorfényben állt. A fertőzés hatására számos felvilágosító kampányt indított. 1985-ben bekövetkező halála alapjaiban rengette meg a világot, ugyanis egyike volt azoknak a hírességeknek, akik az AIDS következtében az elsők között haltak meg.

Anthony Perkins, a Psycho híres főszereplője 1992-ben halt meg AIDS-ben. Betegségét egészen a haláláig titokban tartotta a sajtó és gyermekei előtt, egyedül felesége tudott a fertőzésről. Perkins partnerei közé tartozott a híres balett-táncos Rudolf Nurejev és a színész Tab Hunter is.

1993 januárjában, ötvennégy évesen hunyt el a világhírű balett-táncos és koreográfus, Rudolf Nurejev. Valószínűleg a 80-as években kaphatta el a vírust, mégis tíz éven keresztül sikerült titokban tartania betegségét, egészen addig, míg egészségi állapota olyannyira le nem romlott, hogy nem tagadhatta tovább. Élete utolsó előadásán, a La Bayadére-en 1992-ben a közönség hosszú perceken keresztül állva tapsolta a művészt. Pár hónap múlva elhunyt.

Greg Louganis amerikai világ- és olimpiai bajnok műugró, aki az 1988-as olimpián két aranyérmet szerzett annak ellenére is, hogy első ugrásánál beverte fejét az ugródeszkába. A különleges tehetség 1994-ben ismerte be fertőzöttségét, visszavonult a sport világából, de azóta is AIDS-felvilágosító előadásokat szervez Amerika-szerte.

A híres amerikai fotográfusművész, Robert Mapplethorpe 1989-ben szintén HIV-fertőzöttként halt meg. Mapplethorpe a 80-as évek sztárfényképésze volt, és olyan híres személyiségeket kapott lencsevégre, mint Richard Gere, Peter Gabriel vagy Andy Warhol. Aktképeit áthatja a durva szexualitás.

Arthur Robert Ashe, Jr. az első sötét bőrű amerikai teniszjátékos, aki egészen a csúcsig jutott, amikor az 1975-ös wimbledoni versenyen legyőzte Jimmy Connorst. 1988-ban állítólag vérátömlesztés során fertőződött meg, és öt évre rá elhunyt.

Eric Wright, alias Eazy-E amerikai rapper szintén AIDS-fertőzésben halt meg 1995-ben. A rapper elsősorban nőellenes, rasszista és durva szövegű dalairól volt híres. Sokan mind a mai napig a rap atyjának tartják.

Az orosz születésű amerikai író, a sci-fi úttörője, Isaac Asimov 1992-ben halt meg a fertőzésben, amelyet az 1980-as évek végén kapott meg egy vérátömlesztés során.

Ryan White az AIDS legfiatalabb áldozatai közé tartozik, aki tizenhárom éves korában kapta meg a fertőzést. A kisfiú örökletes vérzékenységben szenvedett, és valószínűleg az injekciózások következtében kaphatta meg a betegséget. Az eset nagy port kavart, ugyanis a diagnózis után Ryant elbocsátották az iskolából. Az elszánt kisfiú hamarosan a fertőzött gyermekek példaképévé vált, és akaraterejének köszönhetően tizennyolc éves koráig élt.

[origo]