Nyomtatás

De mit is? Nemi érintetlenségét? Szemérmességét? Tisztaságát? És egyáltalán, testi vagy erkölcsi tisztaságról beszélünk? Nehéz meghatározni, mit értünk szüzességen, már csak azért is, mert a szüzesség és az érintetlenség fogalomköre nem feltétlenül fedi egymást, pedig szinonimaként használjuk a szexuálisan tiszta lányokra, fiúkra. Utóbbi azt sugallja, az illető érintetlen, más szóval ártatlan, tehát még nem szennyezte se kéz, se nyelv, se egyéb, míg a szüzesség jelentheti csupán a szűzhártya meglétének és épségének aktuális állapotát.

Kérdés továbbá az is, hogy ugyanaz a kritériumrendszer vonatkozik-e a fiúkra és a lányokra is, mivel a fiúk esetében fizikai változás nem következik be, ráadásul a történelem folyamán különböző kultúrákban döntően a nők ártatlanságát helyezték fókuszba, a fiúk csak férfivá váltak, melynek nem feltétlenül a szexuális beavatás volt a feltétele. Amellett, hogy a szüzesség megítélése kultúrafüggő, tudjuk azt is, ahány nő, annyiféle szűzhártya, s annyiféleképpen repedhet el, akár sportolás közben is.

A szexuálpszichológia álláspontja szerint addig a pillanatig szűz valaki, amíg hüvelyi behatolás nem történik hímvessző által, és ez mindkét nem esetében igaz. Ezen meghatározás alapján mindenki szűz, akiben még nem járt hímvessző, bár manapság meglehetősen sok kérdést vet fel ezen álláspont maradéktalan elfogadása, ha a szüzességet mint egyfajta erkölcsi mutatót is értelmezzük, a régebbi korok és egyes kultúrák kérlelhetetlen szűzközpontúsága helyett a jelen kor és jelen társadalom jellemzőit figyelembe véve.
 
Szűznek mondható-e például a kísérletező, "már mindenhol megtapiztak, de még sose hatoltak belém" típus, aki annak ellenére, hogy konkrétan nem törték át nála a gátat, bizonyos szexuális interakciókban már részt vesz. Megesik, hogy azok a lányok, akik ily módon szűznek vélik magukat, különösen népszerűek a fiúk körében, mert lelkesen kézimunkáznak, vagy orális szolgáltatásokat nyújtanak, mégis kvázi érintetlenek. (Nem összetévesztendő a szűzkurvákkal, hiszen ők csak kelletik magukat, izgatják a fiúkat, majd távoznak.) De vajon valóban érintetlenek ezek a lányok?

A szeméremtájék, a mell és más erogén zónák érintése, a nyelvi ingerlések tapasztalata az ilyen szexuális tevékenységek során vajon nem lépi-e túl az érintetlenség, a szeméremérzés határát? Szűz-e egy lány, akit megujjazott a barátja, véres lett a bugyija, de igazából még nem közösültek? Hasonló példa a maszturbáció során felsértett szűzhártya, ami manapság sok lányra jellemző, a franciák őket hívják demivierge-nek, azaz félszűznek, hiszen hivatalosan még érintetlenek.

Egyre gyakoribb, hogy egy önmagát még szűznek tartó tinédzser lány engedi, partnere behatoljon a fenekébe, de a hüvelynyílásba már nem, így azzal áltatja magát és környezetét, ő még igenis szűz. A felsoroltak mindegyike kétségkívül a szex kategóriájába tartozik, és korántsem tekinthető szűzies viselkedésnek, ha abból indulunk ki, a szüzesség alapvető választóvonala a szexuálisan aktív, tapasztalt létnek és a naiv, ártatlan, a szexet mint valami misztikus dolgot kezelő létállapotnak.

Széles körben bevett gyakorlat egyébként az anális közösülés a hagyományos szüzesség fenntartása mellett olyan országokban, ahol a szüzességét elvesztett vagy megesett, házasság előtt teherbe esett lány komoly következményekkel kénytelen szembenézni. Sok helyen a szüzességnek jeles bizonyítéka volt az egyes kultúrákból ismert, ma már inkább szimbólumként használt, vérfoltos lepedő. Egykoron "erénybírák" ítélték meg, hogy a nászéjszaka valóban a nő első szerelmi aktusa volt-e, s ha igen, az büszkeséggel töltötte el a vőlegényt, s a menyasszony tisztaságáról árulkodott. Ha nem, arról az egész falu értesült, s a férfi akár vissza is küldhette menyasszonyát a szüleihez.

Más kategória, de létezik a másodlagos szüzesség fogalma is, melyen azt értjük, hogy az illetőnek a múltban volt már szexuális tapasztalata, de immáron csak a házasságot követően óhajt ágyba bújni bárkivel is. Akadnak álszüzek is, akik kihasználják azt a ritka, egyedi adottságukat, hogy hüvelyük könnyen visszanyeri eredeti szorosságát, ha hosszabb ideig nem történik behatolás, és mikor újra sor kerül rá, véreznek, így könnyen azt hazudhatják, ez volt az első. Nincs abban semmi rossz, ha valaki kitart a házasság előtti szexuális önmegtartóztatás mellett, de az ugyanígy nem elítélendő, ha valaki - egy bizonyos, érettséget feltételező kor felett - már nem szűz. Ráadásul a mai társadalomban nem mindenáron a szűz lányok a legkapósabbak, sőt egyre kevesebb szűz kamasz jár az utcán.

Fontos szempont az is, a leszbikusok hogyan definiálják önmagukat, hisz ha soha nem történt férfi általi behatolás, elvileg szüzek, a segédeszközök, ujjak és nyelvek a hivatalos definíció alapján nem számítanak. Természetesen merész lenne azt állítani, ők valóban érintetlenek, már csak azért is, mert legkevésbé sem így tekintenek magukra, s esetükben a szakma is megengedőbb, ha ők nem érzik magukat szűznek, akkor nem azok.

Legújabban megjelent az anális szüzek kategóriája is, akik hagyományos szempontból már rég nem ártatlanok, végbélnyíláson át való behatolásban azonban még nem volt részük. A modern technika eredményeivel pedig már a szűzhártya is helyreállítható, ha valaki ismételten el szeretné veszíteni, már megteheti ezt is. Van, aki különleges ajándéknak szánja rekonstruált ártatlanságát egy házassági évfordulóra. A férfiaknak általában megtiszteltetés elvenni egy lány szüzességét, vagy éppenséggel izgató frissességet jelenthet lefeküdni egy szűzzel, bevezetni az érzéki örömök világába, ebből fakad a furcsa ötlet is.

Ha azonban mégis hagyományos értelemben vett szűz területre érkezünk, nem árt óvatosan megközelíteni azt, mert ez esetben a még felfedezetlen, ismeretlen élmény vagy a hamis elképzelések okán félelmi komplexus, hüvelyi görcs, pszichés gátak keletkezhetnek. Az első nemi aktus emléke, akárhogy alakul is, örökre megmaradhat, talán pont azért, mert ezzel örökre elveszítünk valamit, amit már soha az életben nem kapunk vissza. A szüzesség sokak számára, még ha ez nem tudatos is, egy féltve őrzött kincs, s ennek elvesztése az ártatlanság megszűnését, a felnőttkori felelősségvállalást, a nagybetűs élet kezdetét jelenti. Erre utal a latin eredetű defloráció kifejezés is, ami szó szerint azt jelenti, a virág letörése.  

Stráhl Katalin / Vértessy Zsófia

[origo]