Nyomtatás

Udvarol, vagy zaklat?

A szexuális zaklatás bizonytalan, nehezen megközelíthető, illetve kezelhető társadalmi probléma, főleg azért, mert az áldozat legtöbbször nincs is tudatában annak, hogy a kellemetlenként (de legtöbbször elviselhetetlenként) megélt incidens a valóságban nem a nemi szerepek természetes velejárója, hanem szexuális zaklatás. Ez olyan negatív magatartást jelöl, ami elsősorban az ember neme ellen irányul, diszkriminatív, sértő, megalázó, elviselhetetlen támadás, vagy hatalommal való visszaélés.  Habár nők és férfiak szexuális zaklatásának létezése egyaránt ismert, nemzetközi felmérések igazolják, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nő. A problémát is ennek tükrében kezelik, a jogalkotásban mára már úgy jelenik meg, mint a nőket érő erőszak egy speciális fajtája.

Ha jobban megnézzük, a szexuális zaklatás számtalan viselkedési formát - fizikális és verbális megnyilatkozást - felölel. Lényege, hogy a másik neme, szexualitása, külleme vagy megjelenése kerül a figyelem középpontjába, nem pedig a tényleges és releváns környezet és élethelyzet, mint például az adott feladattal vagy munkaterülettel összefüggő kérdések. Az egyén akaratán kívül szexuális objektummá válik, és komoly lelki sérüléseket kénytelen elszenvedni. Zaklatásnak minősül az aktusra való felszólítás, például továbbtanulás vagy munkahelyi előmenetel esetén, de ismerjük a szereposztó dívány fogalmát, ezek szerint elhelyezkedésünk is múlhat esetleges hajlandóságunkon. A nő küllemére való célozgatás, annak összehasonítgatása a többi kolléganőjével, vagy éppen szupermodellekkel, ugyancsak gyakori jelenség. A szexuális tartalmú viccelődés, az obszcén humor szinte mindennaposak, és az arra érzékenyeknél adott esetben szexuális zaklatásként hathat.

Az odaszólás (aminek tipikus esete az utánafütyülés), szinte mindennapos. Előfordul azonban az is, hogy a zaklató erotikus vagy obszcén képeket mutogat, netán ki is függeszti azokat az irodában, ezzel sértve a nők méltóságát. Itt azonban még messze nem értünk a lista végére. A másik verbális megalázása, fogdosása, megjelenése vagy viselkedése miatti lekicsinylése - például, mert nem öltözik elég szexisen -, szándékos sértegetése - mert nem vevő a főnök humorára,  ellenséges légkör kialakítása - arra apellálva, hogy a nő ennek javítása érdekében bármit hajlandó megtenni -, a manipulálás, megfélemlítés vagy fenyegetőzés; vagyis minden, ami a másik akarata ellen való és szexuális tartalmú elemeket hordoz, szexuális zaklatásnak minősül. Az esetet súlyosbítja, hogy nem beszélhetünk konkrét célcsoportról, hiszen a fiatal nőkön kívül tapasztalatlan kislányok, és idősek is kénytelenek szembesülni a problémával. Az elkövető lehet idegen személy, de igen gyakori, hogy kolléga, ismerős, tanár, szomszéd vagy hozzátartozó felől érkezzék a sértés.

A nemi szerepek torz értelmezése

Társadalomkutatók, feministák és szociológusok a legkülönfélébb magyarázatokkal szolgálnak a jelenségre, a kiindulópont azonban annyiban közös lehet, hogy társadalmi problémával állunk szemben, hiszen ha nők milliói számolnak be a zaklatásról (márpedig nehezen találni olyan nőt, aki ne élt volna át valamiféle kellemetlen helyzetet), akkor semmiképp nem tolható át a jelenség az egyéni probléma és a magánszféra keretei közé. A legáltalánosabb vélemények alapján a szexuális zaklatás gyökerei az olyan társadalmi beidegződésekben keresendőek, mint a nemek közötti egyenlőtlenségek, a férfi dominanciájának kifejeződése vagy a hatalmi pozícióból eredő - vélt - jogok érvényre juttatása.

Bigott hozzáállás lenne ugyanakkor minden szexuális megnyilvánulást kitiltani az életünkből, az embert nap, mint nap szexuális impulzusok tucatjai érik, s ezek jelentős részére szüksége is van önnön nemi szerepének megerősítésére. A magánszféra, a munkahely vagy a közterület szexuális üzenetektől való megtisztítása teljességgel lehetetlen, és értelmetlen is. A társadalom provokálja a nemek közötti interakciós helyzeteket, és sok esetben már a másik öltözködése, járása, tekintete, viselkedése is komoly szexuális felhívásként jelenik meg a fogadó szemében. Nem létezik objektív keret, hiszen minden ember számára más a kacérság, a kihívó megjelenés, a bátorítás és a provokálás, és minden egyes incidens során egyéni problémák orvoslásáról van - illetve lenne - szó.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan tényezőket sem, minthogy nő lévén az ember azért öltözik csinosan, azért sminkeli magát, hogy szépnek lássák, hogy a külvilág figyelmét önmagára irányítsa- mert ahhoz, hogy jól érezze magát saját bőrében, szükség van a környezet visszajelzésére. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy milyen ez a visszajelzés. A szexuális zaklatás elszomorító mutatói azt tükrözik, hogy az éhes férfiszemek, a durva beszólások, az eltúlzott bókok és a félreérthetetlen közeledések jóval gyakoribbak, mint a kedves és intelligens dicséretek vagy a kellemes bókok. De vajon tényleg csak a férfiak neveletlenségében keresendő a bökkenő? Vajon egy túlzottan kacér öltözék, két pucér comb vagy egy túlontúl feltűnően ringatózó csípő nem jelent kimondatlanul is felhívást a keringőre? Talán ezek nem a férfiösztön ajzószerei?

A határt azonban itt sem könnyű meghúzni, hiszen alapvető emberi jogainkból eredően a szexi külsővel rendelkezőket éppúgy megilleti a tisztességes bánásmód, mint a diszkrét divat szerint öltözőket. Ebből is kitűnik, hogy a probléma nem holmi külsőségen áll vagy bukik. Hatékony megoldás azonban úgy tűnik, nem létezik, hiszen ha csak az amerikai példát vesszük alapul - ahol egy professzor szexuális zaklatás vádja nélkül már fel sem pillanthat a jegyzeteiből, és a szexuális zaklatást kreálnak még a nem létező ügyekből is -, hamar világossá válik, hogy ez a minta sem jelentheti a választható kiutat.

Jogi háttér

Ami a jogi szabályozást illeti, a nemzetközi jog a nők elleni erőszakon belül tárgyalja a szexuális zaklatást, amit azért minősíti erőszaknak, mert annak következményei legalább annyira súlyosak, mint a fizikális bántalmazás esetében. Éppen ezért alkotta meg az EU azt a szabályozást, ami részletesen kifejti a szexuális zakaltás fogalomkörét, és a magatartást a nemi alapú diszkrimináció egyik fajtájának tekinti. Ezen kívül a 2002/73/EC irányelv a foglalkoztatás során biztosítandó egyenlő bánásmódról szól, ami hazánkra nézve is kötelező.

Magyarországon az Alkotmány mellett a Polgári törvénykönyv, a Büntető törvénykövny és a Munka törvénykönyve is tartalmazza a minden embert megillető egyenlő bánásmód elvét, és számos olyan rendelkezést, ami jogalapot adna a feljelentéshez. Ennek ellenére Magyarországon hatékony szabályozás nincs. Munkahelyi zaklatásra irányadó törvényi szakaszok pedig nem is léteznek, így nem csoda hát, hogy ezidáig munkahelyi zaklatás címén Magyarországon még senki nem nyert pert. (A jogi irodalom egy-két jogesetet ismer, amit munkahelyi zaklatás címén idítottak, de pert egyik áldozat sem nyert). 2003-ban a Munka  törvénykönyvét kiegészítették a  70/A paragrafussal, ami  egy esélyegyenlőségi terv kidolgozását teszi  lehetővé a munkahelyen belül, ami például a bérek, a szakmai előmenetel vagy éppenséggel a nemi diszkriminiácó kapcsán fellépő problémás eseteket kívánja orvosloni, de a szexuális zaklatás konkrét problémájára ez sem jelent hatásos megoldást. A feljelentések többsége az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőségről szóló 2003. CXXV. törény soraira támaszkodik, ami  ugyan nevesíti a zaklatást, de konkrétan a szexuális zaklatás fogalomkörére nem tér ki.

Társadalmi hatások, elkerülő technikák

A probléma igen fontos vetülete, hogy az áldozatok sok esetben nincsenek tisztában az őket ért zaklatással, és a hatékony kezelés - vagyis jogaik érvényesítése - helyett az elkerülő magatartást, a tűrést, és az ebből eredő stresszes, nyomasztó, lelkileg és hosszú távon fizikailag is kártékony életvitelt választják. A nők gyakran magukban keresik a hibát, elbizonytalanodnak, és nem ismerik fel, hogy a valóságban egy őket ért támadásról van szó. Az elkerülő magatartás a legritkább esetben oldja meg a problémát, a hatások sokszor alattomosoan dolgoznak a háttérben. A zaklatásból eredő hátrány ugyanakkor nem csak az áldozatnál, de annál a cégnél is jelentkezik, ahol egy kolléga állandó zaklatásai miatt folyamatosak a felmondások, a jó munkaerő máshova vándorol. Gazdasági vetülete van annak is, ha diákok százai hagyják félbe tanulmányaikat valamelyik professzoruk állandó szexuális zaklatásai miatt. Habár a jog a nők pártján áll, képtelenség naponta feljelentéseket tenni, és minden alkalommal alapvető emberi jogainkra hivatkozni.

Szakértők szerint a durva és tarthatatlan helyzeteket, mint például a munkahelyi zaklatásokat, vagy egy ismerős felől érkező bántalmazást semmiképp nem szabad szó nélkül hagyni, mielőtt azonban végigjárnánk a hivatalos utat, próbáljuk meg határozott fellépésünkkel megakadályozni a további zaklatást. Igyekezzünk lélekben felkészülni a következő kellemetlen alkalomra, hogy ne zavart szótlansággal reagáljunk, hanem meglepő magabiztossággal lepjük meg támadónkat. Sokszor a zaklatás pillanata után elég egy röpke visszakérdezés, számonkérés, hogy az illető mit és miért tett vagy mondott. Fontos, hogy határozottságot sugározzunk szavainkkal és testbeszédünkkel is, és ezzel kivételesen mi hozzuk kínos helyzetbe zaklatónkat. Ne feledjük, hogy a zaklatás rendszerint nem kivételes eset, az arra hajlamos ember nem éri be egy áldozattal, mivel pozíciójából, társadalmi státuszából vezeti le a jogot ahhoz, hogy nők egy csoportjával szemben hasonlóan viselkedjen. Igyekezzünk ezért megkeresni sorstársainkat, és összefogva hathatós eredményt elérni. Főleg ilyenkor,de egyedi esetben is segíthet az, ha írásba foglaljuk panaszunkat, és a zaklatónak, esetleg főnökének is eljuttatjuk a levelet, melyben sérelmezzük a viselkedést és felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindez hátrányosan befolyásolja munkavégzésünket.

Ha mindez nem lenne elég, még mindig hivatalos mederbe terelhetjük az ügyet, ha van hozzá elég erőnk, akkor vigyük végig, hogy egy esetleges munkahelyváltás után legalább utódaink megmenekülhessenek a kellemetlen élményektől. Ne higgyük azonban, hogy a jog őrző-védő karjai között biztonságban vagyunk, sajnos az itthoni példák azt bizonyítják, hogy úgy, mint az élet, az igazságszolgáltatás sem mentes az előítéletektől, így nem feltétlenül számíthatunk objektív ítéletre. Éppen ezért fontos, hogy ne magányos harcosként cselekedjünk, hanem keressünk fel olyan, a témában jártas szervezeteket, amelyek biztos támaszaink lehetnek a jogi procedúra folyamán. Magyarországon működik néhány csoport - például Habeas Corpus Munkacsoport - ami az emberek szexuális jogait védi, nemzetközi bíróságokhoz közvetítenek eseteket, és tudományos munkáikkal a törvényi fejlesztések elősegítésén munkálkodnak. Hasonlóképp segítséget kérhetünk a NaNe, vagyis a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület munkatársaitól.

[origo]