Felhizlalt szeretők (18+) 2007. április 25., szerda, 15:17 A háj és a zsír mai társadalmunk démonai, amit elkerülni, eltakarni, leplezni, leküzdeni igyekszünk, ám természetes, hogy ennek visszacsapásaként megjelentek a zsírimádók, s azok is, akik nem fogyásra, hanem hízásra veszik rá partnerüket. A jelenség mögött komoly szexuális izgalom és függőség húzódik.
Ma, amikor a zsírpárnák és a kövérség nemhogy kínosak, de egyenesen üldözendők, valahol érthető, hogy megjelenik a tabu elleni lázadás és a ritkaságszámba menő hájasság imádata. Egy olyan korban, ahol a tápérték, a fogyókúrareceptek és a kalóriatáblázatok ellepték a tudatokat, a szélsőséges kövérség, a kövér emberrel való testi kontaktus fantáziája természetes módon jelenik meg. A kövérség szélsőségesen démonizálttá vált, ami adott esetben a vártnak pont az ellenkezőjét, a taszítás helyett a vonzódást is kiválthatja, azaz gyűlölt, de egyben vágyott állapottá válhat a kövérség egyeseknél. Az etetők és a hízók szexuális ihletést nyernek a gyarapodó zsírpárnákból, s ez számtalan kérdést vet fel. A testtudatosság, a saját test fölötti rendelkezés jogát immár nem csak az anorexiások irányába, hanem annak ellenpólusa felé, a direkt hízlaltak irányába is propagálni kell. De miről is beszélünk pontosan?
Az etetés (feederism) a szexuális fetisizmus különleges fajtája, mivel ahhoz, hogy az etető (feeder) olyan testtel szeretkezhessen, ami kiváltja benne a megfelelő szexuális ingereket, először fel kell hizlalnia partnerét (feedie, aki alárendelt vagy gainer, aki magától is eszik). Az etetők, ha aktívak, már abban is örömüket lelik, hogy a másik embert hízlalják. Vannak aktívak, akik ténylegesen etetnek, a passzívak csak nézik, ahogy kedvesük táplálkozik, de a súlygyarapodást mindnyájan folyamatosan ünneplik, a keletkező hájat pedig fétisükként imádják. Pontosan ezért, az etetés izgalmáért meg kell különböztetni őket azoktól, akik egyszerűen a molettebb nőket vagy a mackós férfiakat szeretik, így a ducipornó kedvelése sem azonos a feeder-oldalakon közzétett felvételekben való gyönyörködéssel. Az etetésnek pszichésen is egészen más háttere van, amit nemegyszer patologikusnak is nevezhetünk. Étel által összekötve Egy ilyen szerelmi vagy szexuális viszonyban általában mindkét fél boldog (legalábbis egy darabig), hisz az evő megszabadul a társadalom által sugárzott esztétikai normától, s attól, hogy valaki nem csak elfogadja, de egyenesen támogatja is, hogy kontroll nélkül egyen, még lelkileg is megnyugtatónak tartja állapotát. Nem véletlen, hogy az etetés inkább az Egyesült Államokban jellemző, ahol a túlsúlyos emberek aránya egyébként is magas, s a hízó szerep elfogadása egy ilyen párkapcsolatban előnnyé változtathatja azt, ami eddig hátrány volt. Legalábbis ami a lelki oldalt illeti. A helyzet visszás azonban, hiszen a test ily módon való befolyásolása másvalaki kedvéért pontosan ugyanolyan káros, mint a kóros soványságra való törekvés egy elképzelt testideálnak való megfelelés okán. A testideál ez esetben ráadásul nem is elképzelt, hanem nagyon is valós, egy másik személy szexuális izgalma és kielégülése az, ami azonnali pozitív visszacsatolást ad az evőnek, aki gyakran végig sem gondolja azt, hogy mindez saját elhatározásából történik vele, vagy pusztán a másiknak való megfelelés az, ami vezérli. Persze a kör ördögi, hisz a kövér embereket a társadalom rossz szemmel nézi, s az ebből fakadó frusztrációk csak úgy oldhatók fel (legalábbis részlegesen), ha valaki megerősít bennünket saját testképünket illetően, ha vonzónak, kívánatosnak tartanak úgy, ahogy vagyunk. Így azonban az evő több szinten is függővé válhat etetőjétől, hisz nélküle élete és önbecsülése összeomlana, de sok esetben életvezetése is, mivel a sikeresen fölhizlaltak egy része a végén mozgásképtelenné válik, megszűnik önellátó embernek lenni. Az NAAFA (National Association to Advance Fat Acceptance, azaz a kövérség elfogadásáért küzdő szervezet) pont az etetésben rejlő egészségügyi kockázatok és a kényszer jelenléte miatt nézi rossz szemmel a jelenséget. Mivel a szervezet azt hangoztatja, mindenkinek joga van a saját teste fölött rendelkezni, így aki akar, lehessen kövér is akár. A szándékos felhízlalást ugyanolyan károsnak találják, mint az anorexiát. Mint említettük, mindkét esetben valamilyen külső hatás is szerepet játszik az ember testének megváltoztatásában, így az evő, akit egy etető bíztat vagy kényszerít a testsúlyváltozásra, ugyanolyan bűnt követ el a másikkal szemben, mint az, aki kóros fogyókúrára késztet valakit. Igaz, hogy az etetés tényleges megjelenése, megvalósulása meglehetősen ritka, sokszor csak a fantáziálás szintjén jelenik meg, azért a valóságban igenis léteznek olyanok, akik ezt az utat választották maguknak. Márpedig, aki másvalaki szexuális kielégülése érdekében teszi ki magát komoly egészségügyi kockázatoknak, az morálisan nagyon is megkérdőjelezhető. A kockázatok pedig pontosan ugyanolyan komolyak, mint bármelyik más, több mázsára hízott ember esetében, ráadásul a lelki tényezők és a súlyos függőség, ami közte és etetője közt kialakul, már nemegyszer torkollottak tragédiába. Izgató növekedés Egy átlagos feeder története a következőképp nézhet ki. Az eredetileg is hízásra hajlamos férfi vagy a nő megismerkedik egy új partnerrel, aki azt sugallja neki, milyen szexi lenne, ha fölszedne pár kilót. Mivel ezt manapság bárki szívesen hallja (sokkal inkább, mint ennek ellenkezőjét), öntudatlanul is eleget tesz a kérésnek, ami ekkor még csak annyit tesz, hogy elkezd többet enni, mint eddig tette, ráadásul lelkiismeret-furdalás nélkül. Az etető ekkor már finoman akcióba lép, partnerének mind több és több ételt kínál föl, majd ha az teleette magát, szexel vele. Már ez is egyfajta jutalmazás, amire könnyen kondicionálható az ember, de az egyre gömbölyödő test folyamatos dicsérete is ezt a hatást váltja ki. A feedie egyre felszabadultabban, egyre kontrollvesztettebben és nem utolsósorban egyre nagyobb mennyiséget eszik. Mindezért pedig egyre lelkesebb és egyre több szexet kap cseréb, mindenki boldognak tűnik tehát.
Hájszeretők feltehetőleg mindig is voltak, bár dokumentációjuk nem ismert. Az internet megjelenésével pedig - mint minden egyéb területen - megtörtént a közösségformálódás, így mostanra nem csak fórumok alakultak az élménymegosztásra és hízási, súlytartási tippekre szakosodva, de megjelentek a tematikus képgyűjtemények, sőt magazinok is. Internetes magazinjaik, például a Dimensions online Weight Room rovata, ahol szexuális tippekről, pózokról, súlygyarapodási tippekről olvashatunk, s ami az egész feeder életérzést körvonalazza. A kövérség megideologizált életformává válhatott ezáltal, s azzal, hogy a szexualitás is fontos része a két ember viszonyának, lassan a fetisizmus dobozában landoltak a feederek és feediek, sőt egyre nagyobb körben viccelődés tárgyává is vált ez a sokak számára bizarr és egészségtelen viszony két ember között. A BBW-ktől az SSBHM-ekig A feeder közösség azonban ezzel mit sem törődve éli szubkulturális életét, azaz a zsírpárnák ihlette különleges szexualitás és a mértéktelen evés és etetés hétköznapjait. Oldalaik részben erotikus tartalmúak, így aki nem aktív etető vagy evő, de érdekli és izgatja a jelenség, könnyen kipróbálhatja, valóban izgalomba hozzák-e a rengő zsírpárnák. A feederfantasy.com-on például közösségépítésen és ismerkedésen kívül fotókat, grafikákat, műalkotásokat is töltenek fel túlsúlyos nőkről. Itt leginkább a hájas női test jelenik meg ugyanis, de nem csak ők lehetnek hízlaltak, férfiakat ugyanúgy találhatunk az etetettek között. Jól mutatja ezt az is, hogy a BBW-k (Big Beautiful Woman - gyönyörű, nagy nő) és a SSBBW-k (Super-Sized Big Beautiful Woman) mellett a SSBHM-eknek (Super-Sized Big Handsome Man) is külön oldalaik vannak a feeder közösségekben. Kedvenc filmjük természetesen a Super Size Me, és kifejezetten szeretnek gyorséttermekben étkezni, pontosan azért, amiért a legtöbben elkerülik azokat. Nicki Hammond talán a leghíresebb gainer, aki saját oldalt is üzemeltet, ami ugyan fizetős, de cserébe az ember fehérneműs vagy meztelenképeket nézegethet, sőt, enni is láthatja Nickit. A MySpace is jelentős feeder közösséget tömörít, megismerhetünk itt élettörténeteket, ki hogyan ismerte fel háj iránti rajongását és hogy teljesedett ki ebben az élményben. Ha elmerülünk az etetők világában, könnyen eljuthatunk oda, hogy érteni ugyan nem értjük, de kapiskáljuk már, miről is van szó. A feederek valóban igen erős szexuális vonzódást élnek meg a zsírpárnák láttán, s mivel szex közben mindig nagyobb és nagyobb férfiakra/nőkre gondolnak, rendületlenül hízlalják saját párjukat, amennyire csak lehet. Az étel nem mellékesen van jelen a szexben, nem tejszínhabos nyalakodásról van azonban szó, az etetés és evés maga is szexuális aktus, afféle előjáték. A nehézségek idővel azonban felütik a fejüket, hisz egy bizonyos tömeg után a szex egyre ritkábbá válik, a pózok döntő többsége kivitelezhetetlen lesz, s lassan a testi megerőltetés is ellehetetleníti az együttléteket. Szélsőséges esetekben a magatehetetlenné hízlalt test élő emlékévé válik mindannak, ami a kapcsolatot motiválta egykor. Pró, kontra és pornó A feedereknek komoly ellenségeik vannak világszerte, csak úgy ömlenek a rosszindulatú és fenyegető hozzászólások minden létező fórumon, ez azonban látszólag cseppet sem zavarja a közösséget. Az etetőfóbiások tábora a kövérségtől való minden irtózását beleadja az ellenkezésbe, ami az etetők oldaláról ugyanúgy megkérdőjelezhető és vitatható hozzáállás, mint az egészséges életmódot lebegtetni valaki orra előtt, aki kövér szeretne lenni, vállalva ennek következményeit, ahogy egy dohányos ezt szabadon megteheti. A hájfóbiásokkal vitába bocsátkozók rendszerint úgy érvelnek, semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki segít a másiknak megvalósítani önmagát és szeretetteli odafigyeléssel biztatja, egyen bátran annyit, amennyit csak akar. Az érvelők szerint a társadalomban sokkal több olyan ember van, aki boldogabb lenne, ha olyan testben élhetne, amilyenre valóban vágyik, ha annyit ehetne, amennyit valóban szeretne, mint ahányan ezt képesek bevallani és felvállalni. Ezt a keveset pedig hamar elkapkodják a kövér testek szerelmesei. Az emberi sokféleségre hivatkoznak, és elképzelik azt az ideális társadalmat, ahol mindenki olyan testalkatú lehet, amilyen csak lenni szeretne, és ezért senkinek nem kéne szégyenkeznie - márpedig ez némiképp összecseng azzal a feltevéssel, hogy az etetés megjelenése a soványkultusz elleni dacos és szélsőséges visszacsapás. Le kell szögeznünk, hogy nem általános jelenséggel vagy trenddel állunk szemben, ennek ellenére azonban a téma lassan a pornóba is beszivárgott. Kezdetben a túlsúlyos közösség számára készült magazinok hasábjain és olvasói levelein keresztül szivárgott be a köztudatba. Nem telt bele sok idő, s megjelent az azóta megszűnt, első etetéssel foglalkozó weboldal, a feeder.com, s a Dimension magazin is rendszeresen foglalkozni kezdett a jelenséggel. [origo] |