Hőmérőzés
2006. április 20., csütörtök, 10:40 | Utolsó módosítás: 2006. május 2., kedd, 14:03
A női test cikluson belüli testhőmérséklet ingadozását veszi alapul, minek nyomon követésével meghatározható a peteérés időpontja, így a termékeny napok is kiszűrhetők. Mikor a petesejt kiszabadul a petefészekből (vagy kicsivel előtte), a testhőmérséklet kis mértékben megemelkedik.
A módszer biztonságos alkalmazását feltételezi, hogy a nőnek kimutatható hőmérsékletelmelkedése van, hisz csak így állapítható meg biztosan az ovuláció. Reggel, nyugalomban hőmérőzzünk, lehetőleg szájban. A napi ingadozás minimális a peteérés időpontjáig, ekkor hirtelen megemelkedik, ezt nevezik hőkiugrásnak. Ez legalább három napig tart, s azt jelzi, hogy megtörtént a peteérés. A kiugrás után a következő menstruáció kezdetéig nem szükséges hőmérőzni, mivel a fogamzás elvileg lehetetlen ebben a szakaszban.
Ha nem történik közösülés a hőmérsékletemelkedést követő három napon, vagyis a peteérést követő posztovulációs időszak eléréséig (ekkor a fogamzás már biológiailag lehetetlen), akkor a hőmérőzés gyakorlatilag teljesen megbízható, fontos azonban figyelembe venni, hogy a hőmérsékletingadozást sok minden befolyásolhatja.
Az alap-testhőmérséklet-módszer fő hátránya, hogy a peteérés időpontja előre nem állapítható meg, ráadásul az sem ritka, hogy valamelyik hónapban egyáltalán nem történik peteérés. A teljes biztonság kedvéért a közösüléseket a következő menstruációs periódust megelőző 10-12 napra kell korlátozni.
[origo]
A Vízöntő érzékisége
Az extrém helyszínek és szokások adnak neked igazán szárnyakat, ki nem állhatod a lapos szexet.
A Vízöntő szexuális élete
Ne olvasd egyedül a szexhoroszkópot!
Találj társat még ma!
